2009. október 15., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 148.-149. (820.-821.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Találkozás ötven év múltán

Izgalommal és sok-sok szeretettel készültünk erre a rendkívüli napra. Esni kezdett az eső, amikor elindultunk az osztálytalálkozónkra. Nem is baj, gondoltam, mert lehet, hogy az esernyőkre hullott esőcseppekben jelképesen ott van elköltözött osztálytársaink örömkönnye is.

Akik hamarabb érkeztünk, az ajtóban vártuk az utánunk jövőkre. Nagyon izgultunk, vajon kit ismerünk meg és ránk ki néz vissza zavartan, hiszen az elmúlt ötven év bizony nyomot hagyott az egykori fiatal, gyorsjárású, csinos lányokon és fiúkon. Ma már hajlott derekú, bottal közlekedő, ősz hajú emberek lettünk. Boldogan, örömkönnyek között öleltük-csókoltuk meg egymást. Tizenegyen jöttünk el a nem mindennapi találkozóra. Becsengetés után helyet foglaltunk a szemet gyönyörködtető, étvágyat gerjesztő, szépen megterített asztalnál. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy szeretett osztályfőnökünk, Demjén Zoltán és felesége, Demjén Anna betegségükre hivatkozva nem csatlakoztak hozzánk. Hálát adva Istennek, hogy megérhettük ezt a napot, egyperces néma csenddel, könnyes szemmel emlékeztünk azon tíz osztálytársunkra, akik már nem lehettek velünk.

Szipogva meséltük el egymásnak az ötven év eseményeit. Mindenkinek felcsillant a szeme, amikor gyermekeiről beszélt, különösen, ha a kis unokák kerültek szóba, akik megédesítik a nyugdíjasok éveit. Összejövetelünkön egyik szalókai osztálytársunk fia, megyénk híres vőfélye gondoskodott a jó hangulatról: Bacskai Béla, aki harmonikajátékával sok szép magyar nótát csalt az ajkunkra. Szép volt, megható volt.

Fedinecné Nyeste Ella

Bátyú

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó