2009. október 13., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 147. (819.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Ahol gyakori vendég a gólya

Ugyan sok a rossz minőségű útburkolat kies vidékünkön, de olyan katasztrofális állapotban lévővel, mint a Salánkot Feketepatakkal és Verbőccel összekötő, még nem hozott össze a sors. Itt már nem is beszélhetünk burkolatról, mert az csak elvétve bukkan elő a gödrök, kátyúk sokaságából.

Az utak állapota a verbőci önkormányzatot is évek óta aggasztja, mondja Stul Pál polgármester. Nem múlik el tanácsülés, falugyűlés, hogy fel ne vetődne a kérdés. A helyi tanács azonban csak annyit tehet, hogy kérvényeket, leveleket ír a járás és a megye vezetőihez. Az idén ötször léptek már ebben az ügyben, de a válasz mindannyiszor az volt: nincs pénz.

A verbőci és feketepataki lakosok elsősorban gazdálkodásból élnek. A településeken számos személygépkocsi és haszongépjármű található. Száznál is több traktor, s tíz kombájn is van.

Manapság a gazdasági válsággal magyaráznak minden megoldásra hiába váró dolgot. Persze vannak problémák, melyek valóban a krízis számlájára írhatók. A településen élőket azonban a nehezen megkeresett pénzük vásárlóerejének romlása bosszantja.

A pénzhiány az önkormányzatot is sújtja. Saját forrás nincs, illetve a földadóból és a helyi befizetésekből származó összegeket fontosabb dolgokra kell fordítani. Az a baj, mondja a polgármester, hogy már a bérek kifizetésére sem futja. Az idei állami dotációnak ugyanis csak hatvan százalékát kapták meg. A múlt évben is húsz százalékkal kevesebb érkezett. A szponzori támogatások is elmaradnak, így az idén már falunapot sem rendeztek.

Persze, nemcsak negatívumok jellemzik a mai Verbőcöt és társközségét, Feketepatakot. A 2700 lelket számláló két falu lakosságának kilencven százaléka magyar. A szlávok az utóbbi években Rahóról, Técsőről és más hegyvidéki járásokból betelepültek ide. Errefelé szerencsére pozitívan alakul a demográfia. Tavaly kétszer annyi volt a keresztelő mint a temetés. A kép az idén ugyan nem ennyire kedvező, de a gyermekáldással nincs baj, véli a polgármester. Sőt, akik nem bíznak a hazai egészségügyi ellátásban, azok Magyarországon hozzák világra gyermeküket. Az idén öt alkalommal szállt a határ túloldalára a verbőci gólya.

S mert örvendetesen sok a gyerek, nagyon kellene az óvoda. Feketepatakon van egy remek kisdedóvó, de az egyházi tulajdonban lévő, az önkormányzat által fenntartott intézmény teltházzal üzemel. Ha minden a tervek szerint alakul és az állami szervek sem tennének folyton keresztbe, hamarosan megnyithatja kapuit az új óvoda.

A küllőakasztó próbálkozásoknak se szeri, se száma, panaszolja beszélgetőpartnerem. A nemzetbiztonsági szolgálat például azért zaklatja őt és több magyarlakta település polgármesterét, mert több ízben munkaidőben látogattak el a külföldi testvértelepülésekre és erre az időre a fizetésüket is felvették. Az már nem érdekli az akadékoskodókat, hogy a meggyanúsított vezetők saját pénzükön utaztak közösségük érdekében.

Meggyűlt a bajuk az ellenőrző szervekkel az óvoda építésekor is. A minimális állami támogatásnak és főleg a szülők és a falubeliek hozzájárulásának köszönhetően megvalósuló létesítmény ugyanis szemet szúrt valakiknek. Az ellenőrök azonban minden iratot, számlát rendben találtak. Csak azt nem értik, hogyan képes a település önerőből, oly kevés pénzből óvodát teremteni.

A magyarázat egyszerű: dolgos és igyekvő emberek lakják a két falut. És nem rettennek vissza, ha önkéntes munkára vagy egyéb segítségre van szüksége a közösségnek. Verbőcön, akár hiszik, akár nem, még a romák is eljárnak napszámba. Alig akad munkakerülő. A háztájiban termő primőrök hoznak annyit a konyhára, amiből meg lehet élni. Egy munkácsi konzervgyár a garancia arra, hogy nem rohad rá a termelőkre a zöldség és a gyümölcs.

Balogh Csaba

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó