2009. október 13., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 147. (819.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Szüret: kevesebb, de jobb

Kárpátalján a vége felé közeledik a szüret. A termés a tavalyinál kevesebb, a minősége viszont jobb. A kérdés persze az, ki veszi meg a hegy levét? Bár úgy tartják, a magyar ember borivó, a szernyei gazdák pincéiben még a tavalyi nedűvel vannak tele a hordók. Nem csoda, hogy többen nemes egyszerűséggel túladtak a szőlőn, pedig csak egy hrivnyát kaptak kilójáért.

– Községünkben egyre kevesebben borászkodnak, s a bor nemcsak a lakodalmakból, de a hétköznapokból is szinte eltűnt. Nem isszák, így nem is veszik az emberek, nem tudjuk értékesíteni – magyarázza Simon Zoltán. – Sokan már a tőkéket is kivágták, legfeljebb az udvaron hagytak néhányat.

A gazda bevallja: ő maga sem nagy fogyasztó. A borászkodás családi hagyomány, és bár eladni nem tudja, a mezőgazdasági munkálatok során legalább van mit az asztalra tenni. A múlt évben 700 liter bora volt, az idén 350–400-nál többre nem számít.

– A múlt év jellemzője a bő termés és az alacsony cukorfok volt – folytatja. – A tőkék alig bírták táplálni a rengeteg fürtöt. A termés felét ki kellett volna selejtezni, csak hát az ember sajnálta. Ezért a hibáért most kell fizetni. Az idén szerintem jó borokat készíthetünk. A kadarka mustjának cukortartalma meghaladta a húsz fokot, míg tavaly csak 17 volt. Ez a többi fajtánál korábban beérett, kikezdte a darázs és megindult az aszalódás. Az egyik lugasról én szüreteltem, a másikról a seregélyek. Még az udvaron is leették a szőlő felét.

A beregszászi járási Mezőkaszony évszázados szőlőtermesztő és borászati múlttal rendelkezik. Az időjárás kegyes volt a térség gazdáihoz, s megkímélte őket a jégkártól. Petneházy István kaszonyi borászt éppen a szüret kellős közepén találtuk.

– Akár úgy is mondhatnám, hogy a szőlőben nőttem fel – mondja. – Édesapám mellett kezdtem a szakmát. Önállóan 29 éves korom óta szőlészkedem. Jelenleg mintegy negyedhektáros birtokom van a kaszonyi hegy szoknyáján.

– Milyen fajtákat termeszt?

– Községünkben sokáig a Királyleányka volt a legelterjedtebb, amelyet Klein Menyhért földbirtokos hozott be Erdélyből az 1920-as években. Én is ezzel kezdtem, és nagyon finom borokat készítettem belőle. Sajnálatos módon a száraz, aszályos évek beálltát követően már nem nyújtotta azt a minőséget, mint korábban. Utoljára 1998-ban volt jó minőségű az adott szőlőfajta bora, és reményeim szerint talán az idén lesz az. Egy másik igen jó fajta, amelyet 10–12 éve termesztek, a Cserszegi fűszeres, amely kitűnően termő, nagyon finom szőlő. Az említetteken kívül nagyobb mennyiségben Kék Zweigelt, Kékfrankos és Cabernet Sauvignon található a kertemben, valamint 25–30 egyéb fajta. Közülük a Medinát és a Csillámot emelném ki. Utóbbi véleményem szerint alkalmas lenne a direkt termők leváltására. Kipróbáltam és jelenleg is próbálgatom az ukrán csemege fajtákat is.

Petneházy István a régebbi tőkéket még 1961-ben oltogatta. Ezek magas kordonon vannak. A Csillám és a Rizlingszilváni viszont kitűnően alkalmazkodik az egyes függönyműveléshez, ami nem mindegyik fajtánál alkalmazható. A Cserszegi fűszeres és a Zweigelt esetében is kipróbálta, és bár bő termést hoztak, ugyanakkor aránytalanul sok munkát igényelt a fenntartásuk.

Minden szüretnél lényeges az időpont helyes megválasztása, magyarázza. A muskotályos szőlőfajtákat teljes érés előtt le kell szedni, hogy minél több illatanyag őrződjön meg. Emellett döntő az időjárás is. Személy szerint igyekszik a szüretet hűvösebb napokra vagy reggeli órákban elvégezni, amikor még nincs meleg. A fehér szőlő kocsánnyal együtt kerül a zúzóba, míg a kék szőlőt kézzel bogyózzák le. Előbbi, mint például a Királyleányka vagy a Cserszegi fűszeres, 12 órás áztatás után kerül a présbe. A kékszőlőt légmentesen elzárva egy hétig erjeszti, és csak utána préseli. A bogyózás azért is fontos, hogy ne kapjon kocsányízt a must.

– A Cserszegi fűszeressel kezdtem a szüretet, amelynek mustja 18 fokot adott. Egy hétre a Királyleányka következett, majd a Zweigelt. Mindkettő nedűje jóval édesebb a tavalyinál. A mennyiség? Körülbelül a tavalyi fele, ugyanakkor sokkal jobb minőségű – zárta beszélgetésünket Petneházy István.

Molnár Bertalan

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó