2009. október 13., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 147. (819.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Az igazi bankrablók

Azt, hogy Ukrajna – legalábbis a számukat tekintve – banknagyhatalom, aligha szükséges bizonygatnom. Hogy miként, s főleg miért vált azzá, abba most ne bonyolódjunk bele. Egyetlen tényt azért szögezzünk le: a pénzintézetek burjánzása és a lakosság vagyoni helyzete egyáltalán nem áll egyenes arányban.

Talán azt sem kell élénk színekkel ecsetelnem, hogy a rafinált, mindent (s még annál is többet) ígérő reklámok ellenére a bank nem jótékonysági szervezet. Erről főként azoknak lehet húsbavágó tapasztalatuk, akik az apró betűs részek elolvasása nélkül vettek fel hitelt.

Hogy a pénzvilágban nincs minden rendjén, azt több történés bizonyítja. A kevésbé rutinos médiafogyasztó figyelmét sem kerülhette el, hogy az utóbbi hónapokban egyre több bankot helyeztek gondnokság alá, neveztek ki élükre ilyen-olyan felügyelő bizottságot. Megsokasodtak az ellenőrzések, előfordul, hogy a betétes csak késve, megszorításokkal, némi közelharc árán jut a pénzéhez.

Az ukrán pénzvilághoz képest Óz, a nagy varázsló birodalma a materializmus sivár hona. Az állítás cseppet sem túlzó jellege két ténnyel támasztható alá. Azt írja az újság, hogy Ukrajnában az idén 147 bankrablás volt. Ez majdnem hatvannal több, mint amennyi tavaly egész évben történt. De most jön az első poén! A fosztogatók összesen másfél millió hrivnyát vittek el. Igaz, egy átlagpolgár fizetéséhez viszonyítva ez sem kevés, ám tessék csak figyelni a második poénra: sajtóhír szerint vizsgálat indult a Nadra Bank ellen. A belügyminisztérium szervezett bűnözés elleni főosztályának feltételezése szerint a fehérgalléros bűnözők hétszázmillió hrivnyát sinkófáltak el. Szóval, ez az úri csoport íróasztal mellől durván 470-szer többet lopott, mint a bankrablók garmadája. S ehhez még csak egy sísapkára, harisnyára, fegyvernek látszó tárgyra sem kellett befektetni.

Ugye tetszenek rá emlékezni, a közelmúltban radikálisan rendszabályozták a játékautomaták üzemeltetését. Véleményem szerint helyes intézkedés született, mert bizony előfordult, hogy a fura szenvedélybetegséggel megvert honpolgár néhány éjszaka alatt elkótyavetyélte a család egész vagyonát, a gyerekek pedig kifli, felvágott helyett a félkarú rablónak adták zsebpénzüket.

Ennek tükrében – ha nem is életszerű – jogos a kérdés: vajon mikor születik meg egy, a pénzvilágot is regulázó, polgárbarát jogszabály.

Horváth Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó