2009. október 13., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 147. (819.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Farmergazdálkodás: centikre a szakadék szélétől

Tihor Béla immár több mint másfél évtizede farmergazdaságot működtet Beregújfaluban. Amikor 1992-ben belevágott, maga sem gondolta volna, hogy 2009-ben a lét és a nemlét határán fog táncolni. Pedig idejében lépett. Akkoriban csak két dokumentum kellett egy farmergazdaság beindításához. A községben vele együtt kilencen nem is haboztak.

– A testvéremmel – akivel közösen működtetjük a farmergazdaságot – több mint húsz hektár földet kaptunk használatba – mondja. – Kölcsönt vettünk fel, s megvásároltuk a szükséges gépeket. A hitel visszafizetése éveken át tartott. Nem volt könnyű időszak, de kibírtuk.

Mint azt beszélgetőpartnerem elmondta, jelenleg 300 hektár bérelt földön gazdálkodnak, szarvasmarhát tenyésztenek, s tíz hektárnyi gyümölcsösük is van. És mégis...

– Ahelyett, hogy az ágazat helyzete stabilizálódott volna, most szállnak felette a legsötétebb fellegek – folytatja. – A kilenc farmergazdaságból ma már csak néhány működik. Az utolsó három év volt a legnehezebb. 2006 óta egyre rosszabb a helyzet. Folyamatosan drágult az üzemanyag, a műtrágya, a gépek, szinte lehetetlenné téve a termelést. Errefelé nem a termés értékesítése okoz gondot – partneri viszony alakult ki a vevők és az eladók között –, hanem az, hogy a farmergazda eljusson az aratásig. De ha ez sikerül is, a gabonát rendkívül nyomott áron tudja csak értékesíteni. Ez egyébként a hús- és a tejtermelés esetében is igaz.

– A Tihor farmergazdaság hogyhogy nem jutott a többiek sorsára?

– Centikre vagyunk a szakadék szélétől. A kukorica-termesztés az, ami miatt még vagyunk. Sokat utazom, s látom, hogy az aggasztó körülmények különösen Nyugat-Ukrajna agráriumán, ezen belül a kisgazdaságokon mekkora nyomot hagy. Bármilyen fura, az ország keleti részében valamivel jobb a helyzet.

Mint azt Tihor Béla megjegyezte, Ukrajnában sem kellene feltalálni a spanyolviaszt. Elegendő lenne tanulmányozni és átvenni a szomszédos államok gyakorlatát. Lengyelországban például a mezőgazdasági termelők adója nullszaldós, emellett 50–50 százalékos támogatást kapnak az Európai Uniótól és a kormánytól. Ezenkívül vannak pályázati lehetőségek is. Magyarországon hektáronként 1200–1500 hrivnyának megfelelő támogatást kap a gazda. Ukrajnában viszont ilyesmi nincs. Az ugyan tény, mondja, hogy a farmerszövetség bizonyos időszakonként részesül a központi költségvetésből, de mivel eleve elenyésző összegről van szó, a farmerek többsége semmit sem kap.

– Ahhoz, hogy jobb irányba forduljanak a dolgok, megfelelő hitelkonstrukciókra, gazdasági feltételekre, megújuló gépparkra lenne szükség – fejti ki. – És kedvező adózási politikára. Jelenleg minden munkásért be kell fizetni a járulékot, s adózni kell az értékesített termés után is. Éppen ezért a kis- és középvállalkozásoknak 10–15 évre nullszaldós adót kellene biztosítani, hogy erőre kapjanak. Mert az ágazatban nincs pénz, enélkül viszont fejlesztésről szó sem lehet.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó