2009. október 10., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 146. (818.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...az ember a jó dolgokból nem tanul..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket…

Rovatunkban ezúttal Albók Eduárd salánki vállalkozóval beszélgettünk egy kicsit másként.

– Mi az, amire nem szívesen vállalkozik?

– Ezen még nem gondolkodtam. Az biztos, hogy nem vágok bele olyan üzletbe, amelyikben nem igazán látok fantáziát, ilyenre nem áldozok.

– Verték már át?

– Engem személy szerint még nem, de sok ilyen esetről tudok, ezért nagyon óvatos vagyok e téren.

– Ezek szerint jó emberismerő, és el tudja kerülni a csapdákat.

– Bizton nem állíthatom, mert előfordul, hogy valakiről csak idővel derül ki, milyen hátsó szándékai vannak. Ám úgy vélem, nagyfokú óvatossággal és körültekintéssel időben észre lehet venni, mikor akarják csőbe húzni az embert.

– Eddig mindig jól döntött?

– Szerintem nincs olyan ember, akinek minden cselekedete és döntése százszázalékos lenne. Mindenki hibázhat, a kockázat lehetősége fennáll. Ez alól én sem vagyok kivétel.

– Nehezen vagy már rutinból születnek az elhatározásai?

– Ezt mindig az üzlet és a befektetés nagysága határozza meg.

– Szerződéskötés előtt elolvassa a horoszkópját?

– Bár tudom, hogy melyik jegy szülötte vagyok, nem hiszek a csillagjóslásban és a babonában sem. Így nem is foglalkozom azzal, hogy éppen mikor mit "üzennek". Az üzletkötés előtt inkább újra átgondolom, nem hagytam-e figyelmen kívül egy-egy fontos momentumot.

– Van szerencseszáma?

– Míg sokan rettegnek a 13-tól, én nem, bár nincs különösebb szerepe az életemben. Nem foglalkozom szerencsejátékokkal, kártyázni sem tudok.

– Jótékonykodás?

– Támogatom az egyházat, a községünkben szervezett rendezvényeket és képviselőként igyekszem segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak.

– A felesége mivel foglalkozik?

– Inkább háztartásbeli, de ő is kiveszi részét a vállalkozásból.

– Több, egymástól nagyon eltérő dolog köti le mindennapjait. Ennyi mindenhez ért, vagy csak kiváló szakembereket alkalmaz?

– Előbb mi magunk tanulunk bele. Például, mielőtt beindítottuk volna a pékségünket, el kellett sajátítanunk a kenyérsütés csínját-bínját. Amikor a száraztészta gyártásába kezdtünk, akkor az azzal kapcsolatos tudnivalók voltak soron. Majd mindenre mi magunk tanítottuk meg a munkásainkat.

– Annak idején a kényszer vitte rá, hogy vállalkozó legyen, vagy mindig is ez akart lenni?

– Végzettségünk szerint a feleségemmel együtt kereskedők vagyunk. Sokáig dolgoztunk a szakmában, és mellette több mint tíz évig lemezlovasként is jártam a vidéket. Ám az unió széthullása után átlavíroztunk az üzleti szférába.

– Volt olyan üzleti lehetőség, amit elszalasztott, és már nagyon bánja?

– Igen. Jó pár évvel ezelőtt egy mára világhírűvé vált üdítőital-gyártó vállalattól kaptam felkérést, hogy legyek az ukrajnai terjesztője. Akkor nemet mondtam, mert nem láttam benne sok fantáziát.

– Üzleti tisztesség, becsületszó. Sokak szerint már kihalt fogalmak.

– Én az ellenkezőjét tapasztalom. Aki ugyanis nem tartja be ezeket, az maga alatt vágja a fát, és előbb-utóbb senki sem fogja komolyan venni.

– Az irányító munkához veleszületett adottság szükséges, vagy csak rutin és tanulás kérdése az egész?

– Az tud könnyen szót érteni az emberekkel, akit becsülnek és aki maga is megbecsüli az alkalmazottait. Meglehet, szükség van egy csipetnyi tehetségre vagy adottságra is.

– Otthon ki irányít?

– Nincs ilyen felosztás. Általában közösen döntünk a feleségemmel.

– Háztartási munka, konyha?

– Egyik sem az én asztalom.

– Irigyek?

– Természetesen vannak. Én úgy tartom, hogy csak az irigykedik, aki nem csinál semmit.

– Sok igaz barátja van?

– Azokból mindenkinek kevés van. Én is meg tudnám számolni a két kezemen.

– Mint említette, egy időben lemezlovas volt, ma is discót üzemeltet, producer és menedzserként is tevékenykedik. Szeret mulatni?

– Nem vagyok nótázós típus, ha erre gondolt, de szeretem a társaságot.

– Gyakran van távol a családjától. A felesége nem féltékeny?

– Ez nemcsak a nejemre, de rám sem jellemző.

– Gyerek?

– A fiam 27 esztendős, szintén vállalkozó, a lányom 24 éves, háztartásbeli, és van három unokám.

– Kényeztetős nagyapa?

– Igen, nagyon.

– Hobbi?

– Horgászás.

– Mi volt a legnagyobb fogása?

– Egy méter nyolcvanhárom centis, harminchat kilós harcsa.

– Ha végignéz az életén, van olyan, amit szívesen kihagyott volna?

– Nincs, mert azt vallom, hogy az ember a jó dolgokból nem tanul, ám sokat okulhat a rosszból.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó