2009. október 8., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 144.-145. (816.-817.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Az erősebbik nem gyengéje: a prosztatarák

A férfiak húgy-ivarrendszeri problémái között vezető helyet foglalnak el a prosztata (dülmirigy) betegségei. A leggyakrabban: prosztatagyulladás, annak jóindulatú megnagyobbodása és a prosztatarák fordul elő. Utóbbi nem csupán vizelettartási és potenciazavarokat okozhat az erősebbik nem képviselőinél, de az életüket is veszélyezteti. A rettegett betegségről Szerhij Popovicsot, a megyei klinikai kórház urológiai osztályának vezetőjét kérdeztük.

– Mennyire gyakori ez a fajta rák napjainkban?

– A prosztatarák elsősorban az idősebb férfiak betegsége, de 40 év után bárkinél előfordulhat és kialakulásának veszélye az életkor előrehaladtával egyre inkább növekszik. Az időben felismert kór gyógyítható, vagy legalábbis visszaszorítható. Ukrajnában az év elején 26 752 beteget tartottak számon, akik közül 5758 személynél tavaly diagnosztizálták a bajt. Kárpátalján 454-en szenvednek e daganatos megbetegedésben, azaz százezer lakosra számítva 102 személy. Ez igen kedvező statisztika, egyes megyékben ennek a dupláját regisztrálják.

– Milyen tényezők hatnak kialakulására?

– Ez a prosztata mirigyeit bélelő hámból kiinduló rosszindulatú daganat, amely növekedése, burjánzása során a prosztata mirigyeihez többé-kevésbé hasonló mirigyszerű struktúrákat képez. Igen gyakori rosszindulatú daganat: a férfiakban előforduló összes rákféleségeknek mintegy 10%–át képezi. A gyakorisági csúcsot a 75. életévben éri el. Az országban tavaly 2385, megyénkben 47 férfi halt meg ebben. Okát nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy nem fertőző, és kialakulása az egyén szexuális aktivitásával, a korábban elszenvedett nemi betegségek egyikével sem áll összefüggésben. Idős korban igen gyakori a prosztata kóros megnagyobbodása, a dülmirigytúltengés. A rák gyakran ilyen prosztatában fordul elő és mintegy véletlenül kerül felismerésre. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a dülmirigytúltengés hajlamosítana minderre. Kialakulásában a genetikai tényezőknek biztosan fontos szerepe van, ugyanis megfigyelték, hogy az egyén (apa, nagyapa, nagybácsi) vér szerinti férfirokonaiban háromszor gyakoribb. Egyes tanulmányok szerint a zsírban gazdag táplálkozás is kockázatos. Más környezeti tényezők szerepére vonatkozóan is vannak adataink. A foglalkozásuk során kadmium hatásának kitett férfiakban (pl. forrasztás, galvanizálás, akkumulátor- és elemgyártás során) magasabb a rák kifejlődésének veszélye. Érdekes és máig nincs rá tudományos magyarázat, de a fekete bőrű férfiak ritkábban szenvednek tőle, mint az európaiak, s legritkábban az ázsiaiakat sújtja. Ezenkívül a hormonoknak is fontos szerepük van. A prosztata fejlődéséhez, növekedéséhez és normális működéséhez hím nemi hormonok jelenléte szükséges. Azt azonban, hogy a hormonháztartás egyensúlyának milyen megbomlása vezet a prosztatarák kialakulásához, nem tudjuk. Tény, hogy rágcsálókban (patkányok, egerek) hím nemi hormon, tesztoszteron tartós adagolásával prosztatarák idézhető elő. Ismert az is, hogy olyan férfiakban, akiket kasztráltak (eunuchok), prosztatarák kifejlődését soha sem észlelték.

– Milyen tünetek utalnak a betegségre?

– Korai időszakban ritkán jelentkeznek tünetek. Amikor mégis, azok rendszerint az alábbiak: gyakori, különösen éjjel nehezen induló vizelés, visszatartási nehézség, gyenge, vagy megszakadó sugár, fájdalmas, égető érzés, vér megjelenése a vizeletben vagy az ondóban. A már igen előrehaladott, áttétekkel járó esetekben deréktáji fájdalom, a csípőben vagy a comb felső részében jelentkező merevség, fájdalom mutatkozik. E tünetek bármelyikének észlelése esetén urológus szakorvoshoz kell fordulni, mert csak az tudja megállapítani, hogy milyen megbetegedés áll mindezek hátterében.

– Milyen vizsgálatokra van szükség a diagnózis felállításához?

– A beteg kikérdezését követően teljes körű fizikális kivizsgálás szükséges. Ennek során mindenekelőtt elvégzik a prosztata ún. rektális digitális, ultrahangos vizsgálatát, vérelemzését. Ám megbízható, végleges diagnózist csakis a prosztatából vett szövettani, mikroszkópos analizálással lehet felállítani.

– Hogyan kezelhető?

– Hogy az orvos a sugár, hormonális, kemo-, krioterápiát vagy a műtétet választja, az a betegség súlyosságától függ. Az eljárások mindegyikének vannak káros mellékhatásai. A szakemberek természetesen arra törekszenek, hogy ezeket minimálisra csökkentsék. Régebben a prosztata-eltávolítás műtétje állandó impotenciát és vizeletcsurgást (inkontinenciát) eredményezett. Az újabban kidolgozott műtéti eljárások során az esetek jelentős részében elkerülhető azon idegek károsítása, melyek a hímvessző merevedését és a hólyag záróizmának működését szabályozzák. A műtét után a betegek többsége idővel visszanyerheti nemi potenciáját és a vizeletürítést is szabályozni, kontrollálni tudja. A prosztata-eltávolításon átesett férfiaknál azonban nincs ondótermelés, így közösülés alkalmával nincs magömlés sem. Ez zavaró lehet, de nem feltétlen jár a szexuális örömök elmaradásával.

– Mit tehetnek a férfiak a megelőzés érdekében?

– A prosztatarák korai, időben történő felismerése érdekében minden 40 évesnél idősebb férfinak ajánlatos évenként felkeresnie az urológust. Egy egyszerű, kissé kellemetlen, de rövid és fájdalmatlan vizsgálattal ugyanis a még tüneteket nem okozó prosztatarák is felismerhető. Emellett fogyasszanak kevesebb állati eredetű zsírt és több paradicsomot vagy belőle készült terméket. A piros zöldségféle ugyanis olyan antioxidáns anyagot tartalmaz, mely meggátolja a daganatok, azon belül a prosztatarák kialakulását.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó