2009. október 8., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 144.-145. (816.-817.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A futballpálya "zöld eminenciása"

Egyenes és a szabványoknak megfelelő vonal, szakszerűen gondozott és méretre nyírt gyepszőnyeg, precízen felrakott háló nélkül nem szólalhat meg a kezdő sípszó. A pázsit és a vonalazás magas fokú tudorával, a hatvanadik életévét éppen tegnap betöltő Szanyi Ernő pályamesterrel, a nagydobronyi futballpálya "zöld eminenciásával" kedvenc helyszínén beszélgettünk. Neki ez jelenti a megújulást, az életet. Páratlan módon reggelente, mikor felkel, ablakából csodálhatja munkája gyümölcsét.

– Hogyan is lesz valakiből pályamester?

– Hét éve – mikor is a községi vezetés újraélesztette a hosszú ideig partvonalon kívülre száműzött labdarúgást – Szilvási Zoltán polgármester kért fel a pályamesteri feladatkörre. Korábban nemegyszer előfordult, hogy háziállatok – lovak és szarvasmarhák – legeltek a kapuk között, így nem volt könnyű a kezdet. Először körülkerítettük, öltözőt építettünk, bevezettük a vizet. Csak az alkalmas pályamesternek, aki szívből szereti a focit, mert csak így lehet ezt kellő odaadással, alázattal csinálni.

– Tudta, mire vállalkozik?

– Őszinte leszek, nem. Az eddigi életem azt példázza, hogy minden helyzetben meg lehet találni a boldogulás útját, ha szorgalmasan, következetesen végezzük a ránk bízottakat. Elméleti és gyakorlati tudásomat az évek során autodidakta módon fejlesztettem. A lelkiismeretes pályamester a napfelkelte első sugaraitól ébredő gyepszőnyeg "leheletéről" felismeri a kezdődő betegségek, elváltozások jeleit. A beteg gyep nem tudja elmondani, hol milye fáj, nem tud orvoshoz menni, ezért gondozójának kell felismernie milyen a "páciens" állapota. Bármennyire hihetetlen, de ez a munka teljes embert igényel. Az se ritka, hogy napkeltétől napnyugtáig a pályán vagyok.

– Soha nem bánta meg, hogy elvállalta?

– Sok munkámat és energiámat öltem már bele ebbe a stadionba, de soha egy percig nem fordult meg a fejemben, hogy hiba volt igent mondani.

– Nemrég egy műfüves pálya is a keze alá került...

– Néhány éve sikerült a községnek kilobbiznia egy műfűborítású kispályát, melynek karbantartása is az én feladatom. Ez kevesebb és más jellegű munkát igényel. A vonalazás gyárilag belevésett, így ezzel nem kell törődni, ám gyakran a felelőtlen kisrácok a stoplis csukájukkal, amivel egyébként nem is lehetne rámenni, felszaggatják a burkolatot, melyet aztán ragasztani kell. Télen a havat kell letakarítani.

– Hogyan kell szakszerűen előkészíteni a pályát a hétvégi találkozóra?

– Hetente legalább egyszer fazonigazítás, mármint fűnyírás. A kasza már a múlté, haladunk a korral, fűnyíróval dolgozunk. Majd következik a vonalazás, melyet külön erre a célra készített szerkezettel húzok meg. Jöhet a hálók felrakása. A találkozó előtt a játékvezetők megvizsgálják a pálya alkalmasságát, külön a hálót is, csak ez után szólalhat meg a kezdő sípszó.

– A sípszó után már mi a dolga a pályamesternek?

– A szurkolás. Minden hazai mérkőzésen ott vagyok, de idegenbe is elkísérem a csapatot.

– Előfordul, hogy máshol is szakmai szemmel fürkészi a gyepet?

– Ez már nálam szakmai ártalom. Ha pálya közelébe kerülök, górcső alá veszem annak állapotát. De elfogultság nélkül állíthatom, a járásban a miénknél nincs jobb pálya.

– Korábban Mircea Lucescu, a Sahtar Doneck vezetőedzője egy ungvári találkozót követően krumpliföldnek minősítette az Avangard-stadion gyepét. Mit gondol, hogyan vélekedne a nagydobronyiról?

– Ha kikapnának, biztos a pálya minőségére panaszkodna...

– Lesz aki tovább vigye ezt a hivatást?

– Már most sokat segít a fiam és a vejem, így lesz kinek átadni a "vonalazót".

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó