2009. október 3., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 142. (814.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A pokol

A kisfiú fantáziáját izgatta, mi az az éktelen sivalkodás a disznók karámjában.

A portájuk kapuja a szomszédos nagy gazdaság udvarára nyílt. A szülei nem örültek neki, hogy ezt a lakást utalták ki nekik, de – nem lehetett válogatni. Most ezen a szemetes udvaron kellett átjárniuk, ahonnan állandóan civakodások-veszekedések lármája hallatszott, és közben gyermeki fülnek nem való szavak is elhangzottak. Meg is tiltották fiuknak, hogy oda betegye a lábát. Most azonban hajtotta a kíváncsiság. Megszegte a parancsot. Megnézi, mi folyik ott.

Késő esti óra a nyár végén. Meleg van. És koromsötétség: borús az ég. Odaát fogdossák a disznókat, azok meg visítanak. De mit akarnak velük ilyen szokatlan időben?

A kiskaput könnyű volt kinyitni. Elindult a karám felé.

Hanem egyszer csak az útjába akad a földön egy lyuk, és ebből világosság szűrődik. Szeretett volna belenézni, de nem mert. "A pokol!" – villant az agyába, mert minden elbeszélő így írta le eddig az alvilágot: a föld mélyén van és tűz ég benne. Dehogyis mert a közelébe kerülni! Hanyatt-homlok rohant haza.

Hanem ez a meglepő fölfedezése nem hagyta nyugodni. Az ablakhoz ment, eloltotta a villanyt, hogy a sötétben jobban kilásson, és nagy óvakodva oda-odapislantott, ahol ezt a lyukat sejtette, közben félve gondolt erre a "találkozásra" az ördög birodalmával. De azért lenyűgözte a túlvilág (képzelt) misztikuma.

Ekkor hazajött a városból az apja, villanyt gyújtott.

– Miért hagyod, hogy a gyerek itt kuksoljon a sötét szobában? – kiáltott át a konyhában foglalatoskodó feleségének.

– Na, menjünk át anyádhoz! – szólt a fiához is, és eloltotta a világítást.

– Megyek, megyek! – de a legényke nem sietett az apja után. Még egy pillantást akart vetni erre nem mindennapi jelenségre. Annál is inkább, mert közben a hold is előbújt a felhők mögül, most jobban lehetett látni mindent.

És mi játszódott le a szeme előtt? A lyukhoz odalépett egy férfi, és előhúzott belőle egy lámpást. Azért tehették oda, hogy a szél ne fújja el a lángját.

Ő meg igen nagy csalódást érzett. Hát ez az a bizonyos pokol?!

A rejtelmes alvilág még sincs itt, a lakásuk közelében. Bár borzongatónak hatott a jelenléte, de azért volt benne valami nagyszerű.

Ez volt a kisfiú első illúzióvesztése. És nem sejtette, hogy milyen sok, ennél mennyivel súlyosabb következik majd az életben.

Balla László

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó