2009. október 3., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 142. (814.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Látó-szög
Mi a vonzó a tanári pályában?

Holnap ünneplik szakmai ünnepüket a pedagógusok. Vajon mennyit változott a szakma és annak megbecsülése az idők folyamán? S mi az, ami egy mai fiatalt erre a pályára vonz?

Mészáros Györgyi magyartanárnő (Técső):

– Lassan húsz éve vagyok a pályán, s tapasztalatom szerint a tanárok megbecsülése folyamatosan változik. És nem biztos, hogy jó irányba.

– Régebben mennyiben volt más a helyzet?

– A református tiszteletesekhez hasonlóan jellemző volt, hogy egy családban több generáció is a tanári pályát választotta. A megbecsülés mindkét esetben kisugárzott az egész családra. Most messze vagyunk ettől, holott a ma pedagógusa nem végez kevesebb munkát, sőt, a felelőssége – különösen kisebbségi létben – nagyobb.

Kasztner Edina alsós tanító (Beregszász):

– Alsós tanítónőmnek, Lacz Évának köszönhetem, hogy én is ezt a szakmát választottam. Negyedikes koromban tudtam, hogy alsós tanító leszek. Nagy örömömre szolgál, hogy immár hatodik éve oktathatom ott a kicsiket, ahol magam is tanultam.

– Nehéz velük foglalkozni?

– Nehezebb, mint tíz évvel ezelőtt. A mai gyerekek legtöbbje hiperaktív. Olykor fegyelmezetlenek, de meg kell találni velük a közös hangot. Egy hat-hétéves kisgyermek megérzi, ki szereti és ki nem. Én odavagyok értük. Éppen ezért sok jó élményem van velük kapcsolatban, és egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam.

H. Cs. – T. V.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó