2009. október 3., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 142. (814.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A XXI. század lovagjai

Képzeljük el, hogy a sötét középkorban vagyunk, amikor az emberélet egy garast sem ért. Az ármányok, a háborúk, a betegségek és a lovagok kora volt ez. A bajvívások, a tornák mindennapos dolognak számítottak. Maguk a lovagok pedig sajátos helyet foglaltak el az akkori társadalomban. Egyetlen feladatuk a harc volt. A fegyverhasználatot, a hadakozás fortélyait az ifjak hűbéruraik udvarában hosszú évek alatt sajátították el. Békeidőben lovagi tornákon adhattak számot ügyességükről, de ha a király úgy kívánta, a csatatéren bizonyíthatták rátermettségüket. Legfontosabb tulajdonságaik a bátorság, a szerénység, a mértékletesség és a könyörületesség volt. Tisztelniük és védeniük kellett a királyt, a főurakat, a papokat és a nőket.

A Szent György Lovagrend az első királyi alapítású európai rend. Károly Róbert 1326-ban, vagy még korábban hívta életre, mert szüksége volt egy megbízható testőrségre. Alapítása óta soha nem szűnt meg. 1990-ben visegrádi tudósok, professzorok elérkezettnek látták az időt, hogy új életet leheljenek bele, s a modern korhoz igazodva folytassa tevékenységét. Jelenlegi kormányzója Cseke László.

– A rend alapító okirata azon kevés középkori okmányok egyike, amely nem semmisült meg a török uralom idején. Most az országos levéltárban őrzik – kezdte beszélgetésünket a kormányzó.

Mint megtudtuk, annak idején a lovagrend tagjai alkották a királyi testőrséget a visegrádi várban, s nagy valószínűséggel feladatuk volt a szent korona őrzése, csaták idején pedig ők képezték az – utolsó védvonalat a király körül.

– Jelenleg is három célt tűztünk a Szent György Lovagrend elé. A legfontosabb a karitatív tevékenység, a tudományos munka és a hagyományápolás. A lovagrend tagjai közé kerülni kihívást jelent és megtiszteltetés. Természetesen nemcsak Magyarországon működünk, be vagyunk jegyezve Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Szlovákiában és Ausztriában – mondja a XXI. század lovagjainak vezetője.

Ami a középkorban elképzelhetetlen volt, napjainkban már megengedett, így nőt is felvesznek tagnak. A hölgyek a karitatív szervezésből veszik ki a részüket.

– Úgy érzem, az elmúlt két évtizedet, sikerül értelmes munkával eltöltenünk. Társaink zöme publikál, kutatómunkával foglalkozik, ezzel is öregbítve a Szent György Lovagrend hírnevét. Ma reneszánsza van az új lovagrendek alakulásának, ám, ha nincs mögöttük tartalom, akkor az egész értelmetlenné válik – hangsúlyozta Cseke László.

A harci bemutatókat nézve óhatatlanul az jár az ember fejében, vajon nem sebesítik-e meg egymást az "ellenfelek". A kívülállónak ugyanis nagyon élethűnek tűnik a harc.

– Néha valóban veszélyes, amit csinálunk, de számunkra ez egyfajta sport. Előfordultak sérülések, ám egyre rutinosabbak vagyunk, hiszen évente legalább 300 bemutatót tartunk. Van olyan nap, amikor négy, öt bajvívásra is sor kerül. Az imitált harc pedig nem lenne ennyire látványos. Mi valamennyien a szó szoros értelmében belebújunk a lovagok bőrébe. Nemcsak kiváló fegyverforgatóknak kell lennünk, de ismerni kell a harcosok életvitelét, azt a kort, amikor az igazi lovagok éltek. Azt, hogy mi motiválta őket.

Természetesen az utánpótlásról sem feledkeznek meg, hiszen szeretnék, ha tovább élne a rend. Jelenleg ötven, 6–16 éves apróddal foglalkoznak. Ők az évente megrendezett Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokon, tízezer néző előtt vizsgáznak, válnak lovagokká. Egy-egy bemutató alkalmával már a 6–7 éves gyerekek is ördögi ügyességről tesznek tanúbizonyságot.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó