2009. október 3., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 142. (814.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...azzal foglalkozom, amit nagyon szeretek"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so¬kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg¬becsült emberek gyakran fejtik ki szakmai ál¬láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé¬di¬á¬ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma¬gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag¬gatjuk őket…

A Kulcslyuk mai vendége Bimba Károly, a Szernyei Általános Iskola igazgatója.

– Milyen gyerek volt?

– Fegyelmezett. Nem is lehettem másmilyen, hiszen a szüleim megkövetelték tőlem a rendet, a fegyelmet, az idősek tiszteletét.

– Mióta igazgatja az iskolát?

– Matematika szakon végeztem. Több mint negyven éve vagyok a pályán. 1977-ben vállaltam el három hónapra a tanintézmény vezetését, s ahogy mondani szokás, ottragadtam.

– Nem fásult el a több évtizedes tanári munkában?

– Nem, hiszen azzal foglalkozom, amit nagyon szeretek. Így nem is tudok ráunni, belefáradni.

– Az egykori tanítványok visszajárnak?

– Gyakran bejönnek. Szeretek velük elbeszélgetni. Többségük ma már szülő, nagyszülő.

– Milyen az ideális gyerek? Jó lenne csak ilyenekkel foglalkozni?

– Sok jó tulajdonságot kellene ötvöznie az ideális tanulónak. Ám úgy természetes, és attól lesz kerek a világ, ha különböző gyerekekből áll egy közösség.

– Úgy tartják, nem szerencsés, ha férj és feleség egy helyen dolgozik. A neje egyben a beosztottja is.

– Sőt, az idősebbik lányom is, aki szervező pedagógus, és zenét, valamint rajzot tanít. Bár már nagyon régen együtt dolgozunk, még soha nem volt köztünk munkajellegű konfliktus.

– Hazaviszik a munkahelyi gondokat?

– Bármennyire igyekszünk, nem tudjuk az ajtón kívül hagyni. Nincs olyan nap, hogy ne kerülne szóba az iskola, a gyerekek, hiszen ez az életünk.

– Saját gyerekeit is tanította. Elnézőbb vagy szigorúbb volt velük?

– Nem kivételeztem a lányaimmal, sőt, sokkal többet és jobban kellett teljesíteniük.

– A család ügyeit ki igazgatja?

– A feleségemmel közösen. Az első perctől kezdve mindent megbeszélünk, együtt döntünk.

– Mióta vannak együtt jóban-rosszban?

– 1969-ben kötöttünk házasságot.

– Akkor mára bizonyára sikerült megfejtenie a jó házasság titkát.

– Úgy kell elindulni ezen az úton és párt választani, hogy az egy egész életre szóljon. Ennyi.

– Nem szokta elfelejteni a házassági évfordulójukat?

– Még nem fordult elő, és természetesen ajándékot is veszek.

– Már említette, hogy az idősebbik lánya szintén pedagógus. És a fiatalabbik?

– Ő ugyancsak tanárként kezdte, és ebben az iskolában, de már mással foglalkozik. Magyarországon él a családjával.

– Nagyapaként is megmarad tanárnak?

– Két fiú- és egy lányunokával örvendeztettek meg a gyermekeim. Azt vallom, hogy a nagypapa személyében ott kell lennie a kényeztetésnek, a szigornak és az igazságosságnak is.

– Hobbi?

– Szeretek barkácsolni, csak sajnos nincs rá időm. A másik kedvenc elfoglaltságom a nyúltenyésztés. Volt, amikor 300 egyedes állománnyal rendelkeztem.

– Sport?

– Valaha fociztam, kosaraztam, kézilabdáztam, de az utóbbi időben az egészségem ezt már nem engedi meg.

– A matematikában fontos a pontosság és a rend. Magánemberként is ragaszkodik ezekhez?

– Igen, mert, ha nem tartunk rendet és fegyelmet magunk körül, akkor a világban eluralkodik a káosz.

– A számok emberének, az igazgatónak és a családfőnek mit jelent a pénz?

– Természetesen jó ha van, és annyi, hogy mindenre jusson, de a sok nagyon meg tudja változtatni az embereket, és sajnos negatív irányba. A gazdagok könnyen elfelejtik, hogy az emberség nem pénzfüggő.

– Ha látja, hogy valamelyik ifjú tanár, fogalmazzunk úgy, pályatévesztett, eltanácsolja, vagy megpróbálja belőle kihozni a maximumot?

– Volt, akit megpróbáltam rávezetni, hogy talán egy másik szakmában eredményesebb lehetne, és egy idő után meg is értette. Ám olyan is akadt, aki nem értett a szóból, így nyíltan el kellett küldenem, mert ha marad, annak az iskola és a gyerekek látták volna a kárát.

– A gondját, baját megbeszéli másokkal, vagy inkább egyedül rágódik rajta?

– Sokáig magamban tartom, érlelem, de aztán csak rászánom magam, hogy elmondjam valakinek.

– A ruhatárát egyedül állítja össze, vagy a feleségére bízza?

– Ahogy éppen alakul.

– Barátok?

– Úgy érzem, vannak jó páran, egy részük szakmabeli.

– Mulatós típus?

– Szeretek énekelni, a járási tanítói énekkarnak is tagja vagyok. Ma már azonban visszafogottabban mulatok.

– Holnap pedagógusnap. Mit kívánna a pályakezdőknek?

– Sok jó, szófogadó, okos tanítványt.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó