2009. október 3., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 142. (814.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A falmászás

E hobbi sportág egyre közkedveltebb kicsik és nagyok körében. Nem könnyű, viszont sok kelléket nem igényel, hiszen nem kell hozzá más, mint egy tornacipő, egy kötél és egy meredek mászófal, ami akár egy szobában is elfér.

A falmászás a hegymászás "édestestvére". A cél itt sem más, mint leküzdeni az előttünk álló akadályt. Fontos a fizikai erőnlét és profi felszerelés. Többéves jártasság hiányában veszélyes nekivágni egy versenynek. Rengeteg gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy mozgásunk biztonságos legyen. S hogy mi kell ehhez a sporthoz még az említetteken kívül? – Nagy adag bátorság.

A sportág legfontosabb eszköze egy teremben vagy szabadban felhúzott betonfal, ahol a természet veszélyforrásainak kizárásával lehet hódolni a mászás örömének. Ez a mesterséges sziklafal különböző magasságával és tetszőlegesen választható nehézségi fokával minden korosztály számára lehetőséget biztosít a sportág gyakorlására.

A falmászásnak három fajtája létezik: a köteles mászás, a sziklamászás és a nehezített mászás. A kezdőknek természetesen az első változat ajánlott.

Különleges felszerelésre nincs szükség, de azért nem árt, ha jó minőségű cipőt használunk, ami biztonságossá teszi a sportág képviselőjének az első lépéseit felfelé. Testhám, karabiner és kötélbeakasztó kapocs használata is ajánlott. Mielőtt megmarkolná az első tappancsot, nem árt megtanulnia, hogyan kell megkötni a nyolcas szorító csomót, mert ez a kötés nagy hasznára válhat bármikor.

A falon a legfontosabb dolog az egyensúly megtalálása, illetve az összehangolt mozgás. Ide tartozik a kéz, a láb és az agy összehangolása, mert ha egy percre is kihagy az ember, nagyot csapódhat a falhoz.

Hogy valakiből igazi falmászó bajnok legyen, mielőtt nekivágna a magasságnak, át kell gondolnia, fölfelé haladáskor milyen fogásokat alkalmaz. Mászás közben a kötélnek a két kéz között kell lennie. A mászónak lehetőleg három ponton ajánlott érintkezni a fallal: vagy két kézzel és egy lábbal, vagy fordítva, azaz egy kézzel és két lábbal. Az egyensúlyt a lábra kell helyezni, így a gravitáció sokkal kisebb felületen hat a testre, s a csípő is szorosabban a fal mellett marad.

A lábtartások közül a legismertebb az élezés, amely azt jelenti, hogy a mászó a cipő oldalával próbál meg a perem oldalához tapadni. A másik a talpalás, amikor a cipőtalpat a sziklához nyomja a versenyző. A kézfogások között a legfontosabb a ráfogás és a tenyerezés. A ráfogásnál az első ujjperceknél behajlított ujjakkal fogózkodik az ember a fogásba, a tenyerezésnél pedig az egész tenyérfelülettel kapaszkodik meg a sziklában.

A falmászást időre mérik. Az nyer, aki a leghamarabb jut fel a csúcsra.

N. Sz.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó