2009. október 3., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 142. (814.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Emlékezzünk, hogy tudjuk, kik vagyunk

Három éve, hogy elment. Persze, csak az távozik végleg, akit teljesen elfelejtenek. A szürtei festőművész, a Kárpátaljai Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának alapító elnöke, Tóth Lajos esetében nem így történt. Két barát, Ivaskovics József és Urbán József – előbbi zenész, utóbbi szintén az ecsetet forgatja – emléknapot szervezett a tiszteletére.

Kisgejőcön a Gyöngykaláris Kórusiskola, illetve a néhai művész alkotásai fogadták az emlékezőket. A kiállítás az elképzelések szerint állandó jellegű lesz. Ivaskovics József, az intézmény vezetője szólt az egybegyűltekhez, majd Urbán József fogalmazta meg: nehéz egy olyan barátról beszélni, akinek ásta a sírját s lezárta a koporsóját. Tóth Lajos akkor is a saját útját járta, amikor a szovjet világban sok oldalról rugdosták. A változás után pedig magára vállalta a Révész Imre Társaság megalakítását, menedzselését. "Nagy embert veszítettünk el, aki tele volt jóakarattal" – hangsúlyozta.

A kórusiskola termének egyik asztalán megtekinthetők voltak azok a kiadványok, amelyek a zenész és a festőművész közös munkájának eredményei. Köztük az első, az 1991-es, már szabadabb világban megjelent Tavaszváró. Benne együtt a zene és a kép, és – Tóth Lajos gondolatai önmagáról. Ezt Gerber Anzselika, az Ungvári Művészeti Főiskola másodéves hallgatója olvasta fel az egybegyűlteknek. Visszapillantott az időben Juhász Imelda, a művész unokahúga is. Mint mondotta, a festőművész mindig és mindenhol rajzolt. S hogy nem hiába dolgozott, jelzi: a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Tett a magyarságért és a művészetért.

A kórusiskola növendékei előadták a Magyar vagyok, magyar című dalt, amely Tóth Lajos egyik legkedvesebb éneke volt.

Az emléknap a szürtei temetőben folytatódott. Kótyuk Zsolt református tiszteletes megható szavakkal emlékezett az elhunytra. Aki, mint kiemelte, utat mutatott, amikor művészetével szebbé akarta tenni a világot. S megpróbálta korának tekintetét valami szebb, jobb felé irányítani.

– Ha nem emlékeznénk, nem tudnánk, kik is vagyunk – hangsúlyozta a tiszteletes. – Az elődök, így Tóth Lajos üzenetét újra és újra elevenné kell tenni, és a mában újra kell értelmezni. Mert ha továbbadjuk amit kaptunk, formálni tudjuk a világot.

A Téglási Kultúrházban rendezett emlékműsoron fellépett Gerber Anzselika, a Gyöngykaláris Kórusiskola növendékei, Ivaskovics József, Varga Katalin, a helyi Rózsa népdalegyüttes, a szürtei református és a katolikus templom kórusa, valamint Urbán József.

T. V.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó