2009. október 1., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 140. (813.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
"...elsőnek lenni rendkívül nagy felelősség"

Születésnapi beszélgetés Vaszil Ruszin professzorral

Szakmai tudásáról legendák keringenek. Szervezői képességéről és munkabírásáról elképesztő történetek járnak kollégái körében. A páciensek pedig, akiknek megmentette az életét, az egekig magasztalják. Született sebész – mondják róla gyakran. Fő hivatása mellett kutat, oktat, ismert közéleti személyiség. Valamennyi titulusát – többek között professzor, akadémikus, az egészségügyi tudományok doktora, Ukrajna érdemes orvosa, a Kárpátaljai Sebészek Egyesületének elnöke, a megyei tanács képviselője, az UNE egészségügyi kara sebészeti tanszékének vezetője stb. – felsorolni is hosszú lenne. Vajon hogyan tud valamennyinek eleget tenni? – kérdeztük Vaszil Ruszintól, aki a napokban méltatta 60. születésnapját.

– Ha nem műt, akkor szervezi a sebészeti osztály munkáját, előadást tart a diákoknak, interjút ad, részt vesz a tudományos társaságok munkájában… Van egyáltalán szabad ideje?

– Ha az ember helyesen osztja be az idejét, mindenre futja. Számomra az a tragédia, ha nincs semmi dolgom. Teendőim végeztével még előttem az egész éjszaka. Többnyire éjfélkor vagy ennél is később térek nyugovóra. Ami feltölt, pihentet, az a természet.

– Kiválóan beszél magyarul, tagja a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának. Jól tudom, hogy ereiben némi magyar vér is csörgedezik?

– Ezt igazából nem tudom megerősíteni. A háború előtti években a megtorlástól tartva sokan nem merték nyíltan vállalni származásukat. Egy biztos, nagyanyám, aki Szerednyén született, Ilko-lány volt, azaz lehetett magyar is. Édesanyám a személyi igazolványában már szlováknak volt feltüntetve. De mindketten jól beszéltek magyarul és szlovákul is, innen az én nyelvérzékem.

– Miért érezte szükségét, hogy politikával foglalkozzon? Képviselőként sikerült-e elképzeléseiből megvalósítani valamit?

– A politika szerintem a parlamentben kezdődik. A helyi önkormányzatban viszont azért kell jelen lenni, hogy szakmai kérdésekben ne dönthessenek illetéktelenek. Képviselőként sikerrel lobbizhatok az egészségügyi tárgykörben, legyen szó a megyei kórházról vagy más hasonló jellegű intézményről. Igazán nem panaszkodhatom, az egészségügyi bizottság jó munkakapcsolatot ápol valamennyi párt képviselőivel és a közigazgatás vezetőségével. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy elképzeléseinket megvalósítsuk.

– Tud-e segíteni az önhöz panasszal forduló állampolgároknak?

– Fogadónapomon olykor harmincan is felkeresnek. Megfigyeltem, hogy a választásokhoz közeledve megszaporodnak az anyagi segélyt igénylő kérések: segítsek, hogy elengedjék a tandíjat, javíttassam meg a tetőt… Vagyis olyasmit kérnek, ami nem az én kompetenciám. Közbenjárhatok viszont, ha valakit be kell utalni a kórházba, ha konzultáció vagy sebészeti beavatkozás kell, ha szükség van a járási közigazgatás vezetőinek együttműködésére stb.

– Manapság, ha egy társaságban szóba kerülnek az orvosok, az első, amit velük kapcsolatban említenek, az a korrupció. Véleménye szerint hogyan lehetne "kigyomlálni" ezt a negatív jelenséget és visszaadni a szakma becsületét?

– Először is tisztázni kell, mit értünk korrupción. Ha valaki pénzt követel, az korrupt, de ha elfogadja a páciensétől a hálapénzt, amit az önként ajánl fel, az szíve joga. Először talán legfelsőbb szinten, a parlamentben kellene rendet teremteni, mert amíg csinovnyikjaink milliós csúszópénzeket fogadnak el büntetlenül, addig az alsóbb szinteken sem lesz, aki rendet teremtsen.

– Ha egy tízes skálán kellene értékelnie Kárpátalja sebészeti ellátásának színvonalát, hányas osztályzatot adna?

– Nagyon komoly kérdés, ám nem lenne korrekt részemről, ha egyértelmű választ adnék rá. Tízest semmiképpen, ugyanis szűkebb pátriánkban hiányoznak a szakmai tudományos kutatóműhelyek. Se egészségügyi egyetemünk, se egyetemi klinikánk nincs. Komoly sebészeti beavatkozásokra csupán a megyei fennhatóságú intézményekben van lehetőség, ami Ungvárra és Munkácsra korlátozódik. Ezért igen nehéz az összehasonlítás, mivel minden viszonylagos. Egy bizonyos, elsőnek lenni rendkívül nagy felelősség. Folyton készenlétben kell állni és olyan beavatkozást is el kell tudni végezni, amit más nem vállal.

– Mennyiben javít majd a helyzeten a megyei kórház most épülő sebészeti szárnya?

– Jelentősen. A 650 ágyas sebészetnek mindössze 12 műtője van. Ez nagyon kevés. A klasszikus sebészeti és a gennyes sebészeti esetek külön ellátást igényelnek, amire ma még sajnos nincs lehetőségünk. Ahogyan számtalan, más – például veseátültetés – jellegű beavatkozásokra sem. Idén elkezdődnek az új épület belső munkálatai. Fontos, hogy a legkorszerűbb technológiákkal dolgozzunk, itt nem célszerű a sietség és a spórolás.

– Munkájában mi a legkellemetlenebb és a legkellemesebb?

– A legnehezebb elviselni a kollégák irigységét. S azoknak a hálátlanságát, akiknek annak idején sokat segítettem a szakmai felemelkedésben. Szívderítő viszont, ha a páciens egészségesen távozik és mosolyogva köszön, amikor ismét találkozunk.

– Saját egészségével mennyire törődik?

– Kár, hogy az ember csak érett korában kezd foglalkozni az egészségével. Jómagam felhagytam a dohányzással, ügyelek a súlyomra, az étkezésemre, naponta három kilométert gyalogolok, beveszem a vérnyomásomra előírt gyógyszereket. Sem szellemileg, sem testileg nem hagyom magam ellustulni.

– Mire a legbüszkébb?

– Talán az Állami Díjra, amit egészségügyi tevékenységemért kaptam Kárpátalján elsőként.

– Befolyásolta fiait a pályaválasztásban?

– Direkt nem, de nyilván hatott rájuk az apai példa. Andrij és Vaszil szintén sebész, Ivan viszont bankár lett.

– Unokák?

– Három fiú és egy kislány. Még kicsik, nem tudok velük mit kezdeni. Majd ha már jönnek velem horgászni!

– Milyen tervekkel lép a hetedik évtizedbe?

– Szeretném elérni, hogy a tanszékemen, ahol jelenleg öt professzor és hat érdemes orvos dolgozik, legalább kilenc-kilenc legyen mindegyikből. És még legalább két állami díjas.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó