2009. október 1., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 140. (813.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Asztrális utazások

Amikor természetfelettiről hall az ember, elsősorban a szellemek, kísértetek világa jut az eszébe. Ám megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozók állítják, hogy az asztrálprojekció, a testelhagyás élménye éppúgy része ennek, mint a különös megérzések vagy látomások. Az átéltekről azonban mélyen hallgatnak azok, akik már megtapasztaltak hasonlót, főleg, ha ismert emberekkel, esetleg tudósokkal történt meg a nem mindennapi eset.

Pedig még arra is volt példa, hogy egy kiváló orvos, mellesleg politikus élte meg a természetfelettit, állítja a Hihetetlen! magazin. Lord Gaddes zseniális sebészként lett a konzervatív brit kormány tagja, és washingtoni nagykövetként tapasztalta meg a testen kívüliség élményét. A diplomata egy véletlen mérgezés során veszítette el az eszméletét, majd ahogyan azt később visszaidézte, "tudata kivetült". Nem értette, mi történik, csupán akkor eszmélt rá a helyzetre, amikor megpillantotta önmagát, amint orvosok tevékenykednek körülötte. Úgy fejezte ki magát, hogy "látta", amint a kezelőorvosa azt gondolja magában: "Majdnem belehalt". Hallotta az orvos kérdéseit, de képtelen volt azokra válaszolni, mert tudata nem állt kapcsolatban testével. Éber volt, és meg akarta mozdítani a kezét, de ez nem ment. A klinikai halál állapotából hozták vissza. Amikor magához tért, erős gyomorfájdalmai miatt orvosait hibáztatta. Mint elmondta, asztrális állapotban nem fájt semmije, rendkívül könnyednek és szabadnak érezte magát, miközben érzékszervei a környezet minden rezdülését felfogták.

Hasonló részletességgel számolt be testen kívüli élményéről A. J. Ayer oxfordi logikaprofesszor is, aki szintén egy kórházban, szívroham következtében tett szert testen kívüli élményre. Mint később elmondta, eszméletlen állapotban úgy érezte, hogy akaratán kívül feltartóztathatatlanul sodródik valamilyen vörös izzás felé, majd megpillantotta magát, amint az orvosok újjáélesztik és a következő pillanatban már zuhant is vissza a testébe. Az élmény rendkívül mély benyomást gyakorolt a professzorra, addig vallott nézeteit alaposan átértékelte.

Ernest Hemingway amerikai író is átélte az asztrálprojekciónak nevezett jelenséget. Lelke úgy távozott el a testéből, "mint zsebből kihúzott selyem zsebkendő". Hemingway a rendkívül szemléletes irodalmi hasonlattal még az I. világháború során az olasz–osztrák fronton átélt tapasztalatait jellemezte, amikor egy mellette felrobbanó lövedék megsebesítette. Évekkel később leírt emlékei arról tanúskodnak, hogy pontosan tisztában volt a történtekkel.

Ám nemcsak Hemingway volt az egyetlen író, aki átélte a megfoghatatlant. Jack Londonnak szintén része volt a testelhagyás élményében, miként Sylvan Muldoonnak is, aki később maga is okkultistává válva, tapasztalatai alapján kidolgozta, miként lehet az asztrálsíkon történő utazás közben különböző sebességeket elérni.

Jon Klimo pszichológiaprofesszor a kaliforniai Egyetemen dolgozik, és jelenleg ő a vezetője egy olyan programnak, amelynek résztvevői azt kutatják, lehetséges-e kapcsolatot teremteni az élők és a holtak között. Azután kezdte érdekelni ez a téma, hogy ő is átélte a megmagyarázhatatlant.

Egy éjjel arra ébredt, hogy megváltozott tudatállapotban van. Meggyőződött róla, hogy nem álmodik, s elhatározta, felkel és olvas, de hirtelen valaki tisztán hallhatóan a nevén szólította. Sem azelőtt, sem azóta nem hallotta azt a hangot, mely arra kérte, keljen fel és induljon el valahová. Az egészben az volt számára a legkülönösebb, hogy a hang nem kívülről szólt, hanem belülről jött, mintha egy sztereó fülhallgatót viselt volna. Felült, és libabőrös lett az átéltektől. Nagyon megrázta az élmény, és azóta is keresi a választ a történtekre.

Klimo professzorral ellentétben Joe Waldron tisztában van azzal, hogy kit látott és hallott – a halott feleségét. Waldron szintén a pszichológia professzora és az Ohiói Egyetemen tanít. A személyiségzavarokkal és a skrizoféniával foglalkozó munkája országszerte elismert. 1992-ben, több mint 25 évnyi boldog házasság után vesztette el feleségét. A halálos ágyán Joe arra kérte Rene-t, hogy ha van élet a halál után, szeretné, ha beszámolna róla. Egy éjjel, két héttel az asszony halála után arra ébredt, hogy kopognak a bejárati ajtón. Mikor kinyitotta, elakadt a lélegzete, mert a felesége állt a küszöbön. Alig tudta kinyögni, hogy mit keres ott. Az asszony csendesen csak annyit válaszolt, hogy kellene tudnia, és eltűnt. Majd néhány nappal később, amikor a férfi egyedül volt a rendelőjében, újra megjelent. Ekkor már sokáig beszélgettek a családról.

Bármennyire furcsa, állítja a professzor, egy férfi mindvégig jelen volt a szobában. Csak állt a sarokban, de nem szólt közbe. Ám az volt az érzése, hogy ő teszi lehetővé kettejük beszélgetését, ugyanakkor igyekezett elfelejtetni vele a részleteket. "Miután Rene eltűnt, csak nehezen tudtam felidézni egy-két gondolatot a találkozással kapcsolatban" – mesélte Joe Waldron.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó