2009. szeptemer 26., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 139. (812.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Munkácsról a Stadio Olimpicóba

A napokban tért haza Rómából egy maroknyi munkácsi labdarúgópalánta. A nem mindennapi útról Szilvásy Zoltánnal, a Munkácsi FC ifjúsági labdarúgóklub vezetőedzőjével és egyik alapítójával, valamint Oleg Sulgával, az egyesület alelnökével beszélgettünk.

– Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy focisulit alapítsanak?

– Öt éve merült fel a munkácsi focisuli gondolata, hogy ezzel "kirobbantsuk" az utca, a számítógépes játékok és az internet bűvöletéből a fiatalokat – kapjuk a választ a vezetőedzőtől. – Három éve hivatalosan is bejegyeztük a Munkácsi FC ifjúsági labdarúgóklubot. Nyolc gyerekkel, a 96-os korosztállyal kezdtünk, mára több mint százan vannak. Sikerült mecénásként magunk mellé állítani Pákh Sándort, aki az első pillanattól kezdve támogatta elképzeléseinket. Ami öt éve önkéntes mozgalomként indult, az mára professzionális szintre nőtte ki magát. Kárpátalja majd minden pontjáról érkeznek hozzánk növendékek.

– Milyen terveket dédelgetnek? Munkácson lesz vidékünk legkorszerűbb utánpótlásképzése?

– Nyugati mintához hasonló futballakadémia az álmunk. Mindent megteszünk azért, hogy a tehetséges, rátermett fiatalok megfelelő úton induljanak el. Szeretnénk kapcsolatokat kiépíteni ukrajnai és külföldi klubokkal, akadémiákkal. A napokban az ismert Felcsúti Fociakadémia érdeklődött egyesületünk iránt.

– A teljesítményt és a fejlődés mértékét csak eredményekben lehet lemérni. Hogy szerepel a klub a tornákon és a bajnokságokban?

– Rengeteg helyi, országos és nemzetközi megmérettetésen indulunk. Többnyire dobogós helyezésekkel térünk haza. Négy éve zsinórban mi nyerjük a megyei Bőrlabda ifjúsági tornát, idén az országos döntőben a 98-as korosztállyal negyedikek lettünk. Évről évre nemzetközi tornát szervezünk, melyen több tucat külföldi csapat vesz részt. Idén, miután megnyertük a korosztályos megyei labdarúgó-bajnokságot, beneveztünk az országos ifjúsági első ligába. Sajnos három vereséggel kezdtünk, de reméljük, a folytatás sikeresebb lesz. Rá kellett döbbenniük a gyerekeknek, ez nem a megyei élvonal, itt többet kell nyújtani. Vereség nélkül nincs győzelem. Nem ülünk ölbe tett kézzel, folyamatosan keressük a lehetőségeket, ahol a srácok bizonyíthatnak.

– A gazdasági válság idején gondolom, nem könnyű fenntartani egy ilyen iskolát.

– Sokat köszönhetünk a mecénásoknak, mint amilyen Pákh Sándor, valamint a városi tanács, Mihajlo Lanyo, a megyei labdarúgó-szövetség elnöke. A szülők sokszor erejükön felül segítik a klub és gyermekeik kijutását egy-egy tornára, akárcsak a mostani római edzőtáborozásra.

– Hogyan jött a római edzőtábor ötlete?

– A nemzetközi tornákon bebizonyosodott, hogy a tizenkét éves korosztályunk még felveszi a kesztyűt bármelyik sztárklub utánpótlásával, sőt. Ám már a 15–18 évesek technikailag és fizikálisan is elmaradnak az Európában nevelkedett kortársaiktól. Erre szerettük volna megtalálni a válaszokat. Az alapgondolat az volt, hogy belesnénk egy vezető európai klub futballakadémiájának mindennapjaiba. Azokat az edzéstechnikákat és programokat szeretnénk meghonosítani vidékünkön, melyeken olyan sztárok nevelkedtek, mint Pirlo, Maldini, Messi vagy épp Cristiano Ronaldo. Felvettük a kapcsolatot a római labdarúgó akadémia elnökével, Luca Bergaminivel és a szakmai vezetővel, Luca Marcheggiannival, a Lazio egykori válogatott hálóőrével. Ők szívesen vártak, és külön kérésünkre nyolc tehetséges növendékünket is fogadták.

– Milyen konzekvenciákat lehet levonni a kéthetes intenzív programból?

– Rá kellett döbbennünk, messze elmaradunk a nyugati technikáktól. Míg nálunk a szovjet érához hasonlóan már fiatal korban nagy hangsúlyt fektetnek az erőnléti edzésekre, addig Rómában 15 éves korig a könnyed bemelegítést követően csak a labdával tréningeznek. Ott négy-öt gyerekre jut egy edző, míg nálunk közel harminc fiatalra. Továbbá dietetikus, pszichológus és sportorvos felügyeli a növendékek fejlődését. Ami még mellettük szól, az a hihetetlen infrastruktúra. Bármerre mentünk, lépten-nyomon műfüves, esténként kivilágított pályába botlottunk, ahol fiatal srácok fáradhatatlanul rúgták a bőrt. Nálunk óriási hiány van megfelelő minőségű pályákból. Igaz, Olaszországban ezért fizetni kell, közel 800 eurót évente, ám ezért a pénzért nemcsak profik veszik körül a gyerekeket, de a felszerelést is a klub biztosítja.

– A srácoknak mit jelentett ez a nem mindennapi élmény?

– Számukra is nagyon tanulságos volt. Egy életre szóló élmény marad, hogy meglátogathattuk az Olimpiai Stadiont, a kispadon ültünk, ahol a nagy sztárok fordulnak meg. Naponta két edzést tartottunk, hasonló korú gyerekekkel tréningeztünk, csak a hétvége volt kimenő. A mérkőzéseken kiderült, fizikailag erősebbek vagyunk, ám taktikailag és technikailag az olasz gyerekek fejlettebbek. A fegyelem leginkább a katonasághoz hasonlítható. Az edzők nem használnak sípot, csak szól és mindenki lesi a szavait. Érdekesség, hogy az egyik gyereknek hólyagos lett a lába a cipőtől és sportszárban edzett. A helyi edző döbbenten kérdezte: nincs a srácnak cipője? Van, mondtuk, csak nem tudja felvenni, mert föltörte a lábát. Mire ő: "Igen dicséretes, hisz nálunk épp ketten emiatt maradtak otthon". A két hét alatt mintha kicserélték volna a gyerekeket. Saját bőrükön tapasztalták, hogyan dolgoznak, edzenek azok, akikért sztárklubok fognak harcolni éveken belül. Ez motiválja majd őket. Mindemellett világot láttak, szabadidejükben rengeteg program, városnézés, múzeumlátogatás várta őket.

– A jövőben is folytatódhat a mostani kezdeményezés?

– A kéthetes edzőtábor végén Luca Bergamini azt mondta, szívesen látna egy-két tehetséges fiatalt az akadémiáján. Két év múlva, amikor betöltik 14. életévüket, szóba jöhet, hogy náluk folytassák labdarúgó karrierjüket. Meghívott bennünket jövőre is, és míg a mostani utat a szülők finanszírozták, a következőt az elnök állja. Továbbá meghívást kaptunk a jövő júniusi ifjúsági tornára, melyen a Lazio, a Roma, a Manchester United, a Barcelona és a Benfica utánpótláscsapataival együtt léphetünk pályára.

– Lát-e a növendékei közt Becákat, Szabókat, Ráczokat?

– Mindent megteszünk a gyerekek fejlődéséért, de azt nem tudjuk garantálni, hogy a Serie–A-ban fognak majd focizni – fejti ki Oleg Sulga.

– Az ifjúsági klub ugródeszkát jelenthet a fiatalok számára, de hova tovább?

– Azért is indulunk tornákon, az országos másodosztályban, ahol már jelen vannak a játékosmegfigyelők, hogy felfigyeljenek egyik vagy másik növendékünkre.

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó