2009. szeptemer 26., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 139. (812.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Római vakáció – allűrökkel

Minden út Rómába vezet, mondta hajdanán a nagy Caesar, és Párizs után Róma (is) megér egy misét, idézhetném némileg módosítva IV. Henrik francia király híres szállóigéjét. Aki valaha elkerül az ókori Római Birodalom egykori központjába, elképesztően sok, több ezer éves építészeti remekművel találkozhat. Olaszország fővárosa valóban csodálatos, nem lehet betelni a látvánnyal. Annak ellenére sem, hogy számtalan ellentmondásos dolog is a turista szemébe ötlik. Elsősorban a sok szemét...

Mivel a történelmi belvárosba autóbuszokat nem engednek be, graffitikkel tarkított metróval jutunk el a Colosseumhoz. Elsősorban egy másik monumentális épületre, a Mussolini építette kollosszusra hívják fel a figyelmünket, amelyben most a modern művészetek múzeuma székel. A hatalmas kőépítmény előtt, néhány órás sorban állás után – és persze huszonöt euróért – mindenki kap egy kis magnetofont és fülhallgatót. Magyar nyelvű tolmácsunk, Anett elmondja, hogy az építmény huszonöt évig épült és... négyszáz évig hordták szét. Az építőanyag a világ legkisebb független államába került, ami egyébként szintén Róma területén van, és a Vatikánt körbeölelő többméteres kőfalat képezi. Idegenvezetőnk a lelkünkre köti, nehogy mi is a zsebünkbe dugjunk egy kődarabot, mert az évente itt megforduló kétmillió turista között jócskán van, aki ezt bizony megteszi. És mi marad a Colosseumból az utókornak, ha mi is csintalankodunk. Nos, ezek után a gladiátorok küzdőteréig, az arénáig rugdosott kavicsdarab végül mégsem kerül a táskámba.

A több ezer éves kőromok előtt egykoron Néró császár hatalmas márványszobra állt, melyből mára csak töredékek maradtak. Forum Romanum, Circus Maximus, Angyalvár, hajdani római isteneknek épült templomok romjai szinte méterenként: mindez egy dicsőséges korszak letűnt maradványai. Míg a patinás múlt bukásának részleteit hallgatjuk, a Trevi-kúthoz érünk. A múlt század 60-as éveiben itt forgatták a Dolce vita című Fellini-filmet, melynek egyik jelenetében Anita Ekberg megfürdött a szökőkútban. Tavaly egy turista ugyanezt megismételte, meg is büntették érte. Egy másik film színhelyére is eljutunk, itt ugyancsak hemzsegnek a turisták. A Római vakációban Gregory Peck tréfálja meg Audrey Hepburnt a Mária-kegyhely templomában az Igazság szájába dugva a kezét. Ez a szobor egy napkorongot ábrázoló férfifej, amelynek nyitott ajkai közé bedugva a kezét – persze csak két euró leperkálása után – bárki megbizonyosodhat arról, mennyire hazudós.

A Vatikán innen már csak egy rövid séta. Közel háromórás sorban állás után megkapjuk a fejenkénti negyvenöt eurós bilétánkat, és a forróságtól eltikkadva kortyolunk a kisudvari szökőkútból. Még nagyobbakat nyelünk, mikor kiderül, a pápa, XVI. Benedek is ezt fogyasztja. A Vatikán, ahol a katolikus egyház központi kormányzata működik, Olaszországtól és Rómától független, jogilag önálló politikai képződmény. Vezetője, mint államfő, maga a pápa. Érdekes, hogy a vatikáni valuta, amit eddig csak az Isten fizesse meg szállóigéből ismertem, valóban létezik: tíz euróba kerül a pápa képmásával díszített egyérmés. A sármos svájci gárdisták – színpompás ruhájukat még Michelangelo tervezte – rezzenéstelen arccal állnak őrt és fittyet hánynak a grimaszoló külföldiekre, akik megpróbálják kizökkenteni őket a mozdulatlanságból. Mint megtudjuk, velük szemben egyetlen követelmény van: a nőtlenség.

Mielőtt a Sixtusi kápolnába jutnánk, megcsodáljuk Michelangelo remekművét, több tucat termen sétálunk át. Figyelmeztetnek, hogy beszélgetni és fényképezni nem szabad. Utóbbi a vaku fénye miatt tilos, mert sértené a festéket. A finom kárpitokkal borított falak tetején, a mennyezeten, a Csoda. Látványát szavakba önteni nehéz, ezt valóban látni kell!

A világ legnagyobb székesegyházához érve jelzik, a pántos ruhából kivillanó meztelen váll tilos, fedjük be magunkat kendővel. A Szent Péter bazilika alsó részében van II. János Pál pápa sírja is. Előtte rengeteg a virág és kis cetliken üzenetek, melyeket súlyos betegek írtak, tudjuk meg útikalauzunktól.

A kijáratnál számtalan szuvenírből és könyvből válogathattunk, amelynek legolcsóbbja is 5 eurónál kezdődött. Róma valóban megér egy misét, konstatálom magamban.

Fedák Anita

(Róma–Ungvár)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó