2009. szeptemer 26., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 139. (812.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Az őszinteséget mindig toleráltam"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Imre Gyula, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kara matematika-fizika tanszékének előadója, a Sislóci Középiskola matematikatanára.

– Aki a tudományok királynőjével, a matematikával jegyzi el magát, minden élethelyzetre talál egy képletet?

– Tudományosan bizonyított, hogy a matematika ugyan nem az egyetlen tantárgy, amely fejleszti a logikai gondolkodást, de mégis kreatívabbá teszi művelőjét. Egyfajta belső késztetést érez, hogy minden problémára, konfliktusra megoldást találjon.

– Miért választotta a pedagógiai pályát?

– Még a szürtei iskolában szerettette meg velem a számok világát matematikatanárom, Fazekas Ildikó, akit nagyon tiszteltem. Alma materemnek igen hálás vagyok azért, hogy támogattak, nem hagytak elkallódni. Az egyetemen Gecse Ferenc docens volt rám nagy hatással, ő volt a példaképem és nagy örömömre most itt, a magyar karon már kollégaként dolgozhatunk együtt. Hat éve vagyok a pályán és nyugodt szívvel kijelenthetem: nem bántam meg. 2008-ban ballagott Sislócon az első osztályom, a 11 végzősből heten tovább tanultak. Mondanom sem kell, egy tanár számára az a legnagyobb öröm, ha látja tanítványainak sikerét.

– Október első vasárnapján méltatják a pedagógusokat. A szakmai ünnep küszöbén valljuk be: egyre ritkább férfi a pályán.

– Valóban. De aki megismeri ennek a szépségeit, aki nemcsak a fizetésért áll ki naponta a tanítványai elé, az csak igen ritkán vált.

– Melyik gyerektípus áll közelebb önhöz: a szorgalmas vagy a laza magaviseletű, de tudásban fogékony?

– Inkább azt a tanulót kedvelem, amelyik önmagát, saját énjét adja. Az őszinteséget mindig toleráltam. Függetlenül attól, hogy jó előmenetelű vagy gyengébben teljesítő az ifjú ember. A gyerek amúgy is olyan, mint egy jó tészta, alakítható, gyúrható és formálható. A pedagógustól sokban függ, hogy kalács vagy kovászos kenyér sül ki belőle.

– Ha most hirtelenjében ötszázhatvankilencet meg kellene szoroznia hússzal, hogyan oldaná meg?

– Nem nyúlnék a kalkulátor után. Papíron, ceruzával és fejbenszámolással oldanám meg. A gondolkodás és az azt követő sikerélmény sokat nyom a latban.

– Egy matematikust be tudja csapni a kereskedő?

– Még nem fordult elő velem. Mindig megkérdezem, hogy mi mennyibe kerül, majd fejben kikalkulálom a végösszeget. Takarékos ember vagyok, megnézem, mire költök.

– Egyházi szavalóversenyek szervezőjeként is ismerik.

– Szeretem a verseket. Mécs László, Ady és Radnóti a kedvencem. Római katolikus hitoktatóként segítek a versmondó-versenyek megszervezésében. Célunk az, hogy az egyházközösségeket, a gyerekeket a költészet szépségein keresztül közelebb hozzuk egymáshoz.

– Szabadidő, hobbi?

– Kirándulások, a kegyhelyek felkeresése. Szép emlékek fűződnek a mátraverebélyszentkúti, a máriapócsi, illetve a kárpátaljai fatemplomok felkereséséhez.

– Szerencsés embernek tartja magát?

– Azt hiszem, igen. Már abból a szempontból, hogy mindig sikerült jó kollektívákban dolgoznom. Jelenlegi főmunkahelyemen, Sislócon a tanári kar fiatalokból áll. Itt, az egyetemen is remek csapatba kerültem: Spenik Sándor tanszékvezető, Kacser Igor és Gecse Ferenc docensekkel azonnal megtaláltuk a közös hangot.

– Mennyire figyel az öltözködésére?

– Nagyon. Szerintem egy tanárnak mindig elegánsnak kell lennie. Félrecsúszott nyakkendőben nem állhat a diákjai elé.

– Főzés?

– Igen távol áll tőlem. A kulináris élvezeteket én már készen szeretem látni a tányéromon.

– Humor, tréfálkozás?

– Mértékkel. A diákcsínyek hozzá tartoznak az életünkhöz.

– Szakmai hitvallása?

– Az élet szép, csak küzdeni kell érte, írja a költő. Én még ehhez hozzátenném, semmi sem adatik könnyen a sorstól, de nagy akarással, hittel minden sikerülhet.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó