2009. szeptemer 26., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 139. (812.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Csodavárás ukrán módra
Megállíthatja-e az új elnök a gazdasági mélyrepülést?

A gazdasági válság közepette a világ legtöbb országában rájöttek: valamit valamin változtatni kell. E felismerés számos reformot, megszorítást, pénzügyi intézkedést szült. A Podrobnosztyi elemzője szerint Ukrajna vezetői csak görgetik maguk előtt a problémákat, megoldás helyett az adott helyzetet is választási kampányuk sikerének oltárán áldozzák fel.

Kszenyija Szokulszka írásában leszögezi: míg a nyugati demokráciák okultak a válság tanulságaiból, s a kormányok rendre a krízisoldó – többnyire népszerűtlen, de szükséges – intézkedések meghozatala mellett döntenek, addig az ukrán politika meghatározói döntések helyett, egymással acsarkodva csupán kihasználják a helyzetet. Igazából már azzal sem törődnek, hogy közben hitelüket vesztik, megelégednek az ellenlábas hibáinak felnagyításával, közhírré tételével.

Jellemző a honi belpolitikai viszonyokra, hogy a válságkezelés receptje helyett az elnöki posztra áhítozók csupán közhelyeket ismételgetnek, ezeket íratják az őket reklámozó óriásplakátokra is.

Közben a krízis elhatalmasodik, s immár a polgárok tudatára is hat – állapítja meg az elemző.

A gond csak az, hogy a hatás éppen ellentéte a vártnak. A célközönség ugyanis nem azt szűri le a propagandaözönből, hogy ideje lenne komolyan hozzálátni a válságkezeléshez. A szólamok inkább az ellenkező hatást gerjesztik, nevezetesen: a baj nagy, hát ügyeskedjen mindenki úgy, ahogyan tud.

Miként tudatosítja a gazdasági válság következményeit az átlagpolgár? – teszi fel a kérdést a Podrobnosztyi szakírója. A válasz ugyancsak lehangoló, de egyben logikus: saját szemszögéből értékel és ítél, az általános mozgatórugók, a társadalmi összefüggések kevéssé érdeklik, s mivel csak a megszorításokat érzi, megpróbál – nem különösebben válogatva az eszközökben – magán segíteni. Ez a hozzáállás bizonyos keretek közé szorított anarchiához vezet. A keretet pedig már nem a törvények, hanem a mindenkori lehetőségek szabják meg.

Hogy mindez milyen következményekkel jár, azt nehéz kiszámítani – állapítja meg az elemző. Egyrészt elképzelhető az olyan végkövetkeztetés, hogy végre mégiscsak változásokra van szükség. De kialakulhat az össznépi közömbösség is, mondván, mindegy, ki van hatalmon, az átlagembernek úgyis csak a hús leve jut.

A téma ismerői szerint az elnökválasztás kampánya során a magukat esélyesnek gondoló jelöltek dollármilliókat költenek politikai reklámra, a szavazatok megvételére egyenes és átvitt értelemben.

Szokulszka szerint nem kizárt, hogy az a jelölt kerekedik felül, aki képes kirántani a szavazókat az általános apátiából. A közvélemény-kutatások arról tanúskodnak, hogy óriási tömegről van szó, hisz egyes felmérések szerint jelenleg a választásra jogosultak közel fele nem megy el voksolni, vagy ha az urnához járul, akkor valamennyi jelölt ellen szavaz.

Mindezek figyelembevételével megállapítható: a csodára nem csupán a polgárok, hanem a hatalmat birtokolni kívánók is áhítattal várnak.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó