2009. szeptemer 26., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 139. (812.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Csepén idegen a magyar
A kormányintézkedések nyomán gyorsul az asszimiláció

A csepei középiskola udvarán nyugalom és csend fogad, csak néhány felső osztályos tanuló élvezi kint az őszi napsütést. Barátságosan felém biccentenek. Az idegennek jár a köszönés. Biztosan lyukasórájuk van, gondolom.

Az épület előterében már nem örülnek ennyire a váratlan látogatónak. Amikor kiderül, hogy újságíró vagyok és az iránt érdeklődöm, hány kisdiák kezdte meg idén a tanévet, a magyar osztályokért felelős hölgynek sürgősen órára kell mennie, különben sem ő a kompetens, mondja. Marija Duszin igazgatóhelyettes arra hivatkozik, hogy az igazgatónő, aki most éppen betegállományban van, megtiltotta bárminemű információ közlését. Számomra érthetetlen és felfoghatatlanul hosszas egyezkedés után, miután felhívja főnökét, s belátja, hogy a krónikás nem a rendőrségtől, és nem a gyámhivataltól jött, végül mégiscsak úgy dönt, válaszol arra az egyszerű kérdésre, mi az oka annak, hogy idén nem indult magyar osztály.

– Nem ez az első eset. Már tavaly sem volt jelentkező a magyar osztályba. Pedig 1995 óta kétnyelvű a tanintézet. Az idei 31 elsős közül csupán egy szülő jelezte, hogy anyanyelvén kívánja taníttatni gyermekét, de egy fővel nem indíthatunk osztályt – magyarázza Marija Duszin.

– Közülük hányan magyarok?

– Talán a fele.

– Mi áll a szülők döntése mögött?

– Higgye el, pedagógusaink próbálták rábeszélni őket, hogy adják magyar osztályba csemetéjüket, de mindenki attól tart, hogy ha gyermeke nem sajátítja el tökéletesen az államnyelvet, hátrányba kerül az emelt szintű érettségin, s ezáltal a továbbtanulás terén is.

Azt már Lugos Máriától, az iskola könyvtárosától tudom meg, hogy ugyan szaktanár tanítja valamennyi tantárgyat, többek között az ukránt is, a magyar osztályok tanulói mégsem érik el a szükséges tudásszintet az államnyelv terén.

– A szülők megijedtek, és csak az ukrán osztályokban látják biztosítva gyermekük jövőjét. Pedig, ha valaki meg akar valamit tanulni, akkor megtanulja, ha meg nem, akkor hiába taktikáznak a szülők – értünk tökéletesen egyet.

Mária huszonkét éve tölti be ezt az állást, mint mondja, látott már jobb időket is. Nagyon nehéz az új tanterv, viszont hiányoznak a megfelelő szakkönyvek. A magyar tizedikeseknek nincs magyar nyelv és ukrán irodalom könyvük. Kevés az angol szakkönyv és alig van szépirodalom a tékában.

Lehet, hogy néhány éven belül kihal a magyar szó a nagyszőlősi járási településen? És mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akiket eddig a magyar osztályok miatt foglalkoztattak? Amennyiben nem sikerül visszafordítani a két éve elindult igen erős asszimilálódást, félő, hogy ők is a munkaközvetítőben sorban állók sorsára jutnak – morfondírozok, miközben a szomszédos település középiskolája felé tartok. Itt újabb csalódás ér. A feketeardói tanintézmény igazgatója hasonlóan lesújtó statisztikával fogad: 13 hatéves kezdte meg az iskolát. Mind az ukrán osztályban. A magyarba csupán öt roma mert beiratkozni!

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó