2009. szeptemer 24., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 137-138. (810-811.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Útinapló
Nero nyomában

Európa legszebb szalonjának nevezte Napóleon az itáliai Velence Szent Márk terét, ahol a Dózse–palotában idén hatvanhatodik alkalommal került megrendezésre az a filmfesztivál, melynek fődíja a filmművészet egyik legnagyobb elismerése: az Arany Oroszlán Díj. Jelen sorok írója ugyan nem kapott személyre szóló meghívót a rangos eseményre, de ott téblábolhatott a közel félmillió rajongó és kíváncsiskodó között.

Az idei velencei megmérettetésen 23 film versenyzett a fődíjért. A plakátokon olvasható tájékoztatók szerint Michael Moore, Werner Herzog és George A. Romero legújabb filmjei is ringbe szálltak. Azt már az olasz idegenvezetőtől tudtam meg, hogy 1932 óta a legszínvonalasabbnak és a legjobbnak ítélt filmek vesznek részt a fesztiválon, és 1954-től már fődíja is van a megmérettetésnek. A fent említett Arany Oroszlán Díj a második világháború idején Mussolini Kupaként volt ismert, amelyet először Renato Castellani Rómeó és Júlia című filmje kapta meg. Emellett külön elismerés jár a legjobb rendezőnek (Ezüst Oroszlán Díj) és a legjobb színésznek, színésznőnek (Volpi Kupa). Az utóbbi jelentőségét és értékét mutatja, hogy eddig olyan hírességek kapták meg, mint Jean Gabin, Gerard Depardieu, Hugh Grant, Jack Lemmon, Brad Pitt, Bette Davis, Sophia Loren, Shirley Macleine, Julianne Moore vagy Cate Blanchett. Az egész estét betöltő, nagy neveket felsorakoztató filmek mellett a fiatal színészek és színésznők a Marcello Mastroianni-díjjal távozhattak.

A rendezvény sztárjainak érkezését nem lehetett elmulasztani. Hatalmas, újságírókból, fotósokból és persze rajongókból álló tömeg vette azonnal körül a szmokingos urakat és a nagyestélyiben érkező gyönyörű hölgyeket. Másrészt Velence közlekedési eszköze a gondola vagy az apostolok lova, így nem kellett a limuzinok után rohangálnia senkinek egy híresség pózolt mosolyáért. Jómagam is a Szent Márk téren bámészkodók többezres csoportját gyarapítottam, így amikor Franco Nero feltűnt az egyik fordulóban, azonnal kibújt belőlem a zsurnaliszta: sztárinterjút kérek lapunknak. Hirtelen fellángolásomnak csak az a józan ész parancsolta gondolat vetett véget, hogy nem tudok olaszul, és a rajongásom célpontja is pillanatok alatt eltűnt a Dózse-palota márványoszlopai között.

Az egyik legsármosabb olasz színésznél vallott "kudarcom" után úgy döntöttem, megnézem a Sóhajok hídját és Casanovával vigasztalódom. A híres velencei szoknyavadász bronzszobra előtt állva azon tűnődtem, hogy közel félszáz méteres magasságból pillantva szülővárosára vajon miként jegyezné fel emlékirataiban, hogy a XXI. század turistái számára pólókon, bögréken, tányérokon és kitűzőkön örökítették meg a képmását? Netán büszke lenne, hogy a meseszép Velence kalmárjainak utódai is megtanulták: nemcsak hagyomány és patinás múlt kell a sikerhez, hanem kitűnő reklámérzék is? Nos, ezt már soha nem tudjuk meg, hiszen a szerelmi kalandjairól ismert Casanova immár három évtizede némán szemléli az évente két és fél millió turistát fogadó, háromszáz kis szigetre épült Velence szűk utcasorai és lagúnái.

Visszatérve a filmfesztivál színhelyére, a Szent Márk téren és a Bazilika mellett már állt a bál. No nem a világhírű velencei karnevál, hanem a fesztivál tiszteletére rendezett nagyestély. Sztárvadászatomat feladva az esti fényekben még szebben ragyogó itáliai víziváros egyik patinás éttermében vigasztalódtam egy igazi olasz pizzával és egy pohár toscanai vörösborral. Velencétől búcsúzva egy gondolás angolul, németül, franciául és oroszul invitál a csónakja felé. "Voszemgyeszaty jevro", mutatja még az ujjával is. A nemet intő kézmozdulatomra azonnal faképnél hagy, és újabb delikvenseket szólít meg. Pedig alkudhattunk volna... Franco Nerót sem látom többé a tömegben. Rómába érve azonban már egy másik Neróval volt találkozásom. De az már legyen a következő útibeszámolóm története...

Fedák Anita

(Velence–Ungvár)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó