2009. szeptember 19., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 135. (808.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Gyerekek halnak meg az utakon

Készülőben volt az írás, amikor a megyei közlekedésrendészet ügyeletére befutott a hír, hogy négyéves gyerek lelte halálát egy balesetben Nagylucska közelében. A rendészet tájékoztatója szerint a kisfiú szülői felügyelet nélkül játszott az útszélen és váratlanul szaladt az úttestre, ahol egy autó kerekei alá került. A Ladát vezető fiatal nő hiába taposott a fékre, a tragédiát nem tudta elkerülni. A gyerek a helyszínen életét vesztette.

A tragédiákról szóló hírekhez szokott rendőrök is összerezzennek, amikor gyerekbalesetről értesülnek. És a kép általában ugyanaz: hirtelen kiszaladó apróság, csikorgó fék, tompa puffanás, majd halálos csend. Az úttesten fekvő mozdulatlan test, körülötte szétszórt tanszerek, az éppen használt játékszer. Majd a szülői sírás-rívás...

A megyei állami közlekedésrendészeten kiemelten kezelik a gyerekekkel összefüggő baleseteket. Anna Trofimcsuk, a megelőzési osztály munkatársa szerint a gyerekek lételeme a játék. A baj csak az, hogy számukra az úttest és a rajta száguldozó gépjárművek is ennek kellékei. S a volán mögött ülő nénik és bácsik úgyis vigyáznak, hogy ne történjen baj. A valóság azonban merőben más.

Jóformán nem múlik el hét, hogy a megye útjain ne sérülnének meg autó alá esett vagy robogóval közlekedő és karambolozó gyerekek. Az idén nyolcvanhét közlekedési balesetnek voltak kiskorúak az elszenvedői. Tizenkét életet már nem lehetett megmenteni. Száztízen maradandó nyomokat hagyó lelki és fizikai sérüléseket szenvedtek. Igaz, ezek a mutatók lényegesen kedvezőbbek, mint az előző éviek, de ez a gyászoló szülőket aligha vigasztalja.

A rendőrtiszt szerint egyetlen gyereknek sem volna szabad meghalnia közlekedési balesetben. S bár jól tudjuk, hogy ez hiú remény, azért törekedni kell rá. No de hogyan, amikor már annak eldöntése sem megy, hogy ki a felelős a tragédiákért. A szülők a járművezetőket, azok viszont a szülőket hibáztatják, közösen pedig a rendőrséget teszik felelőssé. A valóság azonban ott szunnyad közöttük. S amíg szunynyad, nemigen számíthatunk a helyzet lényeges javulására.

A rendőrség azon a véleményen van, hogy az iskolában a hat és tizenöt év közötti gyerekeknek meg kell tanulniuk a közlekedési szabályokat, a viselkedési normákat. Ahol ez meg van szervezve, ott legalább húsz százalékkal kevesebb gyerekkel történik baj az utakon. A szülők és a volánhoz ülő felnőttek figyelmessége révén további harmadával csökkenthető az ilyen balesetek száma. S ha ehhez még hozzávesszük a járművezetők KRESZ-ismeretét, illetve annak javítását, a szabályok betartását, akkor további negyven százalék javulást lehetne elérni. Ha ilyen ideálisan alakulna a helyzet, a gyerekbalesetek kilencven százaléka elkerülhető lenne.

Az elmondottak elérése nem lehetetlen, véli a szakember. Szeptember folyamán csaknem minden évben sikerül megközelíteni ezt az arányt. A tanév kezdetén még a szülők is odafigyelnek csemetéikre, az autósok, motorosok is jobban vigyáznak a szabályok betartására, mert tudatában vannak annak, hogy a rendőrség ilyenkor fokozott ellenőrzést tart az utakon.

De amint közeleg szeptember vége, s befejeződik a közlekedésbiztonsági hónap, minden kezdődik elölről. Anna Trofimcsuk elmondása szerint a közlekedésrendészeten semmi sem fog múlni. Bevezettek egy reménykeltő gyakorlatot. Ennek értelmében minden iskola kap egy DAI-st, akinek az a dolga, hogy szakköri foglalkozások, külön tanórák keretében az egész tanévben oktassa a KRESZ-t.

S ha már az iskola is bekapcsolódik a közös ügybe, akkor a szülők sem maradhatnak távol. Az ő dolguk az volna, hogy a másokra mutogatás helyett inkább figyelmeztessék gyermekeiket az utakon leselkedő veszélyekre, a fontos közlekedési szabályok betartásának szükségességére. Ezáltal talán megszűnik a folytonos egymásra mutogatás és rendőr, szülő, járművezető azon lesz, hogy megóvja a legkisebbeket a balesetektől.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó