2009. szeptember 19., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 135. (808.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Szombati Színes
Igaz mese a babázó nagymamáról

Jól nevelten ülnek egymás mellett... Csodálkozva, kíváncsian, huncut mosollyal "szemlélik" a közéjük toppant idegent. Fiúk, lányok, kisebbek és nagyobbak, vegyesen. Rongybabák... "Mamájuk", az ungvári Klisza Ilona melléjük ül és mesélni kezd nekik, róluk:

– Nagyon régen, négyéves koromban kezdődött. Akkor ismerkedtem meg a varrótűvel, és meg is tanultam használni. Igaz, előbb az ujjamon próbáltam ki tudományomat – emlékszik vissza Ilona. – Tízéves voltam, amikor ruhát varrtam magamnak. Így már nem is volt meglepő, hogy ruhaipari technológus lettem.

Tíz évig az egyik ungvári menyasszonyiruha-szalonban is dolgozott, majd úgy hozta az élet, hogy váltott. Ebben az időben születtek meg az első "gyerekek". A legelső egy fekete hajú kislány volt, majd követték a többiek. Minden egyes porcikájuk kézi munka. A szájuk, szemük hímzéssel, a hajuk fonalból készült.

– Testrészeiket szilikon alkotja, melyet egyszerű nejlonharisnyába töltök – avat be a kulisszatitkokba. – Ezt beborítom rugalmas trikóanyaggal, összeillesztem a törzset, a fejet és a végtagokat, majd következik az arc, a szem és a száj kialakítása. A haj minden szálát külön rögzítem, így a rosszcsontok sem tudják kitépni. Könnyen tisztíthatóak, akár mosógépben is, a centrifugát is hősiesen viselik. És ami nagyon fontos, a pici gyerekek kezébe is bátran adhatjuk, nem kell félnünk, hogy allergiásak lesznek tőle, vagy megsértik magukat vele.

A ruhácskák is remekművek! Csipke, fodor, hímzés – precízen, milliméternyi pontossággal illeszkedik egymáshoz.

– Nem kell ehhez nagy befektetés. Minden háztartásban akad néhány centi maradék anyag – feleli, amikor az anyagiakra terelődik a szó. – A varrodában is leesik mindenféle hulladékanyag, amit már nem tudnak hasznosítani, de a baba nadrágjára, szoknyájára még bőven elegendő. Egy frizurányi pamutfonalat is találhatunk otthon, ha más nincs, bontott is jó. Abból készíthetők csak igazi göndör fürtök!

Sajnos, nálunk nincs keletjük ezeknek a lurkóknak. A szomszédos országokban annál inkább, s bizony többen meg is élnek belőlük. Az ismerősöknek, rokonoknak viszont már nagyon sokat elajándékozott, és mindig nagy tetszést arattak. Depresszióűzőnek is kiváló a babagyártás, állítja Ilona. Nem is olyan ördögi mesterség, csak egy kis kézügyesség, türelem kell hozzá. Szívesen átadná tudását bárkinek, akit érdekel ez a "tudomány".

– Bármennyire hihetetlen, de az arckifejezésük tükrözi a készítő lelkiállapotát – mondja. – Van mosolygósabb, érdeklődő, kicsit fancsalibb, mélázó, de előfordul, hogy valamelyiknek butuska ábrázata sikeredik. Sosincs két egyforma pofikájú. Lányból azonban több készült, mert valami oknál fogva a fiúkat hanyagolják a gyerekek.

Mindig az a kedvence, amin éppen dolgozik. Kifogyhatatlan az ötletekből. Megvalósításukra azonban egy igazi baba, a féléves Ricsi unoka mellett most nem sok ideje marad. A babákon kívül gépi hímzéssel, applikálással készült terítők, dísz-, állatformájú kispárnák is vannak a gyűjteményében. Most pedig egy nagyobb lélegzetű munkába szeretne belekezdeni, melyet a kis trónörökösnek szán.

– Egy mesejelenetet ábrázoló faliszőnyeg tervei és szabásmintája már elkészült. Ezt patchwork, azaz tűzdeléses technikával fogom csinálni, ami bonyolult, aprólékos munkát igényel, ám nagyon mutatós darab lesz.

Eddig tartott az igaz mese babákról, plüssfigurákról és egy babázni szerető nagymamáról…

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó