2009. szeptember 19., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 135. (808.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...Hálás vagyok édesapámnak, hogy tudok magyarul"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Rovatunkban ezúttal Zseliczky Csillával, a történelemtudományok kandidátusával, az Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének tudományos munkatársával beszélgettünk egy kicsit másként.

– Ha azt hallja: Kárpátalja, mi ugrik be elsőre róla?

– Hogy egy kicsit én is a része vagyok, oda is tartozom.

– Milyen volt Moszkvában kétnyelvű gyerekként felnőni?

– Nem okozott gondot, és hálás vagyok édesapámnak, hogy tudok magyarul. Édesanyámmal mind a mai napig oroszul, édesapámmal viszont magyarul beszélünk. Számunkra ez természetes. A nyarakat a nagyszülőknél, Kisgejőcön töltöttem, így mind a két közegben otthon éreztem magam. Ezenkívül a magyar nagykövetség honismereti iskolájába jártam. Itt pedig már az írást és a magyar történelmet is elsajátítottam.

– Orosz pajtásai az iskolában tudták, hogy magyar származású?

– Igen, én voltam a magyar lány, de semmi több. Egy voltam közülük.

– Az édesapja, Zseliczky Béla professzor, a történelemtudományok doktora nyomdokaiba lépett. Természetes volt, hogy ezt a pályát választja?

– Érettségi előtt csak azt tudtam, hogy humán tantárgyat választok. A magyar filológia volt az első gondolatom, de abban az évben nem indult ilyen szak. Ezért a történelem mellett döntöttem, hiszen ez sem állt tőlem távol. Nem bántam meg elhatározásomat. Édesapám nem támogatta választásomat, de nem is ellenezte.

– Melyik korszakot kutatja?

– A XIX. századot. Szűkebb szakterületem az 1848-as forradalom, a magyar nemzet kialakulása, a nemzettudat formálódása, a nemzetiségi viszonyok. Elég ellentmondásos és bonyolult kor. Édesapámmal nemrég fejeztük be azt a monográfiát, amelynek témája a XIX–XX. századi magyar emigráció.

– A moszkvai magyarok tartják egymással a kapcsolatot?

– Sajnos nem jellemző rájuk az összetartás. Úgy tíz évvel ezelőtt volt olyan próbálkozás, hogy létrehoznak egy klubot a magyar kulturális központ körül, ahová összejárnának a magyarok, de meghiúsult a tervünk. A különféle rendezvényeken szoktunk találkozni, beszélgetni.

– Milyen most magyarnak lenni az orosz fővárosban?

– Talán annyi változott az évek során, hogy régebben nem figyeltem arra, hol és mikor szólalok meg magyarul, most azonban már vannak olyan helyzetek, társaságok, ahol jobbnak látom nem használni ezt a nyelvet.

– A kutatómunka sok időt és türelmet követel. A hétköznapokban is megfontolt?

– Én úgy érzem, hogy türelmes és kitartó vagyok, de ezt egy kívülálló tudná valójában megmondani.

– A munka, a karrier az oka, hogy nincs férjnél, vagy még nem találta meg az igazit?

– Inkább az utóbbi. Nem vagyok annyira karrierista, hogy minden mást háttérbe szorítsak.

– Ön szerint is félnek a férfiak az okos, a szép karriert befutott nőktől?

– Olykor én is tapasztalom ezt...

– Külföldön járva, mint turista szintén a történész szemével néz szét, fedezi fel a várost, ahol éppen tartózkodik?

– Ha úgy érti, hogy előbb megyek el múzeumba vagy műemléket megnézni, mint kirakatot, akkor igen. Ám szerintem a legtöbb turista így van ezzel.

– Mi jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést?

– Az olvasás, és nem kizárólag a történelmi témájú könyveké.

– Egyre több a régmúlttal foglalkozó kaland- és bűnügyi, a kincsvadászokról és a misztikus ereklyékről szóló film. Megnézi ezeket?

– Nem zárkózom el tőlük, de inkább a hagyományos történelmi filmeket kedvelem. Ám a legtöbb modern alkotásnak nem sok köze van a valósághoz. Bármennyire hihetetlennek is tűnik, de ennek ellenére gyakran hatással vannak a tudományra.

– Ez mit jelent?

– Amikor már a filmben felvetett valótlan nézetek és következtetések terjedni kezdenek egyes társadalmi rétegek körében, a tudósok kénytelenek megcáfolni azokat.

– Sok barátja van?

– Van jó néhány, és többségük nem szakmabeli.

– Divat?

– Nem követem. A klasszikusnál egy kicsit lezserebb stílust kedvelem, amiben jól érzem magam.

– Kozmetika?

– Nem festem ki magam, mint egy indián harcos, de néha szükség van egy kis sminkre.

– Vásárlás?

– Számomra kínlódás, főleg akkor, ha bemegyek az áruházba, és nincs az, amit szeretnék. Kifáraszt, és idegesít üzletről üzletre járni.

– Milyen szerepet játszik a pénz az életében?

– Egy eszköz, melynek segítségével azzal foglalkozhatom, amit szeretek.

– Van tudományos álma?

– Inkább terveim vannak, például az orosz–magyar kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni.

– Ha egy nap úgy alakulna, hogy valami mást kell csinálnia, mihez kezdene?

– Már voltak nehéz idők, amikor a tudományos munkából nem lehetett megélni, mégsem adtam fel a szakmámat. Ha mégis úgy hozná az élet, hogy váltanom kell, akkor a magyar filológia mellett döntenék.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó