2009. szeptember 10., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 129-130. (802-803.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Gyilkos szerelem

A szerelmes ember sokféle ostobaságra képes. S ha beteges féltékenység is jár vele, a nagy érzelem akár végzetes is lehet. A világirodalomból ismert tragikus történetek azonban valószínűleg pironkodnak a nagyszőlősi Asztalos Károly által művelt rémtett mellett. A többszörösen büntetett előéletű férfi kettős gyilkosság vádjával állt a megyei fellebbviteli bíróság ítélőszéke előtt.

A múlt év novemberében Nagyszőlősön lejátszódott tragikus események mozgatórugója is a legszebb emberi érzés és a leküzdhetetlen szerelemféltés volt. A negyvenhét éves férfi álmatlanul hánykolódott az ágyában. Percre sem tudta lecsukni a szemét, folyton az járt a fejében, hogy miért lett hozzá hűtlen szíve hölgye. A gondolatot sehogy sem sikerült elhessegetnie, sőt egyre erőteljesebben elhatalmasodott rajta a féltékenység.

Pedig, ha átértékelte volna az életét, zűrös múltját, talán rádöbbenne a miértre. Károly élete nagyon korán félresiklott. Alig múlt tizenhat éves, amikor első alkalommal összeütközésbe került a törvénnyel. Akkor lopásért és rablásért állt bíróság elé, amiből négy év börtönbüntetés lett. A fiatalember nem tanult az esetből és szabadulását követően alig élvezhette a szabadságot.

Élete nagyobb részét rácsok mögött töltő férfinak – összesen huszonöt évet ült –, egyre bővült a bűnlajstroma. Az elkövetett bűncselekmények is egyre súlyosabbak lettek. A lopásokat, rablásokat erőszakos nemi közösülések követték. Legutóbb súlyos testi sértésért és más bűncselekményekért nyolc évet húzott le.

Szabadulását követően úgy tűnt, észhez tér. Munkába állt és nekilátott az évek óta lakatlan és erősen lepusztult szülői ház tatarozásához. Építkezéseken dolgozott segédmunkásként, jól is keresett. Kezdtek egyenesbe jönni a dolgai. Már csak egy asszonyra lett volna szüksége. Na de ki áll szóba egy magafajta börtöntöltelékkel?

Aggályai azonban gyorsan szertefoszlottak, amikor megismerkedett a harmincéves Irénkével. Az sem feszélyezte, hogy az elvált asszonynak volt három gyereke. Igaz, közülük kettő állami gondozottként élt, a legkisebbet pedig a rokonok vették magukhoz. Így a fiatalasszony újabb kapcsolatának semmi zavaró tényezője nem volt.

Irén kisvártatva odaköltözött Károlyhoz. Eleinte minden rendben volt közöttük. A férfi teljesen megváltozott. Felhagyott az ivással, a megkeresett pénzt rendre hazaadta, így anyagilag is jól álltak. Amikor megszületett a kislányuk, Károly a világ legboldogabb emberének érezte magát. Párját és a gyereket elhalmozta szeretettel. Mintha teljesen kicserélték volna az addig durva, gátlástalan férfit. Csakhogy ez az idill nem tartott sokáig...

A múlt év tavaszán Károly unokaöccsének meghalt az édesapja. A huszonnyolc éves férfi egyedül maradt és nehezen tudta feldolgozni a tragédiát. Az unokabáty úgy döntött, felkarolja az életkedvét vesztett rokont. Egy nap meghívta magukhoz vendégségbe. Sokáig ültek, beszélgettek. A fiatalember éjszakára is ott maradt. Az ifjú rokon egyre gyakoribb vendég lett Károlynál. És főleg akkor jelentkezett, amikor csak Irénke volt otthon.

A nő és a rokon között kisvártatva komoly szerelmi románc alakult ki. Olyannyira, hogy az asszony egy nap bejelentette: elhagyja Károlyt, mert új férfi jelent meg az életében. Azzal Irén összecsomagolt és elköltözött az unokaöcshöz.

Ez a nem várt fejlemény egy nehezen felépített világot döntött össze a férfi lelkében. Járt az asszony után, könyörgött neki, hogy térjen vissza, de hiába. Próbált az unokaöcs lelkére is hatni, kérlelte a rokonokat, hogy segítsenek. Károly végül fenyegetni kezdte a párocskát, hogy végez mindkettőjükkel, de ez sem volt hatásos.

Ha nem megy szép szóval, másképp teszünk igazságot, mondta a megcsalt férfi, amikor egy nap találkozott a városban a párocskával. Unokaöccse az ő gyermekét tolta a babakocsiban, ami rettenetesen szíven ütötte. Károly kérlelésére felmentek a férfi lakására, ahol az asszonyka közölte, most lépte át utoljára azt a küszöböt és többé hallani sem akar volt élettársáról.

Ezek a szavak villámként hasítottak a férfi szívébe, aki felkapta az asztalról a konyhakést, és a pengét markolatig a nő hasába szúrta. "Akkor senkié sem leszel", morogta és újra meg újra lesújtott a késsel. A zajra berontott a házba az addig az udvaron várakozó unokaöcs. Látva a véres jelenetet, az asszony védelmére kelt. Elkapta a kést markoló kezet, de a gyilkos indulatok fűtötte Károly erősebbnek bizonyult. Visszaverte a támadást és mellkason szúrta a rokont is, aki holtan zuhant a padlóra.

Károly eldobta a kést, felkapta a kocsiból a gyereket és kifutott az utcára. Fellármázta a szomszédokat, hogy hívjanak mentőt. Ő maga pedig rokonaihoz sietett, s rájuk bízta a csecsemőt...

A megyei fellebbviteli bíróság a napokban tárgyalta az ügyet. Asztalos Károlyt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet jogerőre emelkedett.

Ivan Szocska,

a megyei ügyészség osztályvezető ügyésze

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó