2009. szeptember 5., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 128. (801.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...Aki tenni akar, az megoldásokat keres..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg¬becsült emberek gyakran fejtik ki szakmai ál¬láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé¬di¬á¬ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A rovat mai vendége Vaszil Krucsanica, a Megyei Narkológiai Gondozó főorvosa.

– A szenvedélybetegek gyógyítójának van-e valamilyen káros szokása?

– Az igazat megvallva, húsz évig dohányoztam. Amikor megéreztem, hogy már hátrányomra válik – a napi adagom elérte a két dobozt –, eldöntöttem: ideje életmódot változtatni. Harmadszori próbálkozásra sikerült leszoknom, és immár másfél éve nem cigarettázom, s kávét is csak hébe-hóba iszom. Alkoholt csak mértékkel és főleg ünnepek alkalmával fogyasztok.

– Édesanyja is orvos. Ő irányította erre a pályára, vagy önként választotta a medicinát?

– Választásomban nyilván közrejátszott a légkör, melyben felnőttem, édesanyám ugyanis gyakran bevitt a munkahelyére. Hetvenévesen még ma is tanít az Ungvári Nemzeti Egyetem rehabilitációs tanszékén. Nagyszüleimnek, akiknél sok időt töltöttem gyerekkoromban, szintén az volt a vágyuk, hogy gyógyítsak. Kétség sem fért hozzá, hogy csakis az orvosi karra jelentkezhetek. Az Ungvári 1. Számú Középiskola befejezése után több osztálytársammal egyetemben elsőre bekerültünk.

– Miért éppen a narkológia? Mivel pácienseik többsége visszaeső, sokszor érezheti úgy, hogy szélmalomharcot vív.

– Nálunk, ha a páciens legalább egy évig nem nyúl a tiltott szerhez, azt sikernek könyveljük el. Eredetileg egyébként ideggyógyásznak készültem, de 1990-ben, amikor befejeztem az egyetemet, éppen nem volt szükség ilyen profilú orvosra. A Beregszászi Pszichiátriai Gondozóban kezdtem pályafutásomat, majd később váltottam át a narkológiára. Tizenharmadikán lesz pont tíz éve, hogy a gondozó élére kerültem.

– A megyei tanács képviselői mandátuma mennyiben segíti munkáját?

– Az anyagi és műszaki kérdések megoldásában, az arra rászoruló pácienseink elhelyezésében, iratai beszerzésében kétségkívül sokat segít az állami szervekkel kiépített kapcsolatom.

– Hogyan tud kikapcsolódni?

– Mivel együtt dolgozom a feleségemmel – ő a nővérek munkáját irányítja és a kábítószerfüggők szociális gondozásával foglalkozik –, bármennyire is igyekszem más témára váltani, odahaza is folytatódik a munkanap. Elkerülhetetlen, hogy a napi problémákról ne ejtsünk szót. Pihenni, kikapcsolódni a friss levegőn tudok. Kedvenc helyem Rónafüred (Lumsori), Ókemence, Nevicke, ahová rendszeresen kijárok közeli ismerőseimmel. Gyakran kimegyek labdarúgó-mérkőzésekre, egyetemi éveim alatt a megyei ifi-válogatottban játszottam. Mivel beosztásom sok türelmet követel tőlem, a lelátón drukkolva kiadhatom magamból a felgyülemlett feszültséget.

– Kislányára mennyi ideje jut?

– Anasztázia három és fél éves. S bár igyekszem a hétköznapokon is foglalkozni vele, de a közelmúltban, amikor a tengerre utaztunk, volt igazán boldog, mivel máskor nem jut ennyi időnk egymásra.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Az emberi butasággal és logikátlansággal.

– Ha megbetegszik, önt ki kezeli?

– Van néhány kollégám, akikben megbízom és akikhez nyugodt szívvel megyek konzultációra. De a fogorvostól, pedig a komám is az, nagyon ódzkodom.

– Mekkora a baráti köre?

– Az igazi barátaimat egy kezemen meg tudom számolni. Lehet, hogy nem találkozunk mindennap, de amikor összejövünk, olyan, mintha csak most köszöntünk volna el egymástól.

– Sokat utazik, hová sikerült eddig eljutnia?

– Nagyon szeretek utazni, s mára a szakmai konferenciák révén gyakorlatilag egész Európát beutaztam. Kedvenc helyem Horvátország déli része, ahová minden éven elmegyek. Szívesen megnézném a skandináv országokat. Kedvenc városom Prága, ott valahogy otthon érzem magam.

– Hány nyelvet beszél?

– Első feleségem révén, aki magyar nemzetiségű volt, többé-kevésbé megtanultam magyarul. De szlovákul és angolul se lehetne eladni.

– Van valamilyen életfilozófiája?

– Olyan célokat tűzök ki, melyeket el is tudok érni. Szeretem a komfortot az élet minden területén. Kerülöm a konfliktusokat és mások elé sem állítok akadályokat. Úgy vélem, minden helyzetből legalább háromféle kiút van. Meggyőződésem, hogy az az ember, aki tenni akar, az megoldásokat keres, aki viszont nem akar dolgozni, ürügyeket gyárt ehhez.

– Ha egyéves körútra indulna, mit vagy kit vinne magával?

– A családomat és az autómat. Imádok vezetni.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó