2009. szeptember 3., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 126-127. (799-800.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A fejőstehén
Matúz István

Amikor az EU-csatlakozás délibábját kergetve, avagy holmi agrár-kereskedelmi lobbit szolgálva az állategészségügyi állami bizottság közölte, hogy hatályba léptetni készül a törvényt, amely 2010. január elsejétől megtiltja az ukrán parasztnak, hogy házi tejet, tejfölt, túrót, tojást, kolbászt, szalonnát vigyen a piacra, a közvetlen környezetemben igencsak kezdtek elszabadulni az indulatok. Némely gazdasszonyok kendőzetlenül és komoly hangerővel kezdték hirdetni, hogy ez bizony aligha az EU-s követelmények okán született szabályozás. Sokkal inkább egyes élelmiszer-nagykereskedők ügyeskedése lehet a háttérben. Meg, hogy elfelejtődött már az az idő, amikor rég lejárt szavatosságú, romlott lengyel tojással volt tele a nagyszőlősi piac. Azt nem háztáji tyúkok tojták, de másra nem nagyon volt jó, mint politikai tüntetéseken véleményt nyilvánítani.

Szó mi szó, gazdasszonyéknak lehet némi igazságuk, hiszen az indok, mely szerint Ukrajna uniós csatlakozása most éppen azon múlik, szabad-e háztájiban megtermelt, állati eredetű élelmiszereket árusítani a piacokon vagy sem, elég álszentnek tűnik. Végtére ez lenne az EU-csatlakozás talán kétszáznyolcvan-valahanyadik kitétele, és előtte bizony van pár fontosabb is, melyekkel viszont a kutya sem óhajt foglalkozni. Takarónak viszont, mely elfedi a valós indokokat, kiváló az EU.

No mindegy, ez van. Majdcsak lesz valahogy, gondolta a többség, amikor jött a következő pofon, amely bezzeg már nem az EU irányából érkezett. Nem, sokkal inkább valamelyik magát Werbőczy Hármaskönyvén nevelkedett, jobbágynyúzó, középkori földesúrnak képzelő képviselő úr fejéből pattanhatott ki az újabb rendelet, hiszen nem mást forszíroz, mint a kettős adóztatást. Itt már szó nincs EU-normákról meg uniós csatlakozásról. Kerek perec kimondják, hogy a költségvetésben nincs pénz, ezért fizessenek havi 200 hrivnya adót a külföldön dolgozó ukrán állampolgárok. Tegyék ezt annak ellenére, hogy munkahelyükön adóznak és jórulékokat fizetnek.

Ha tehát kell, szeretett vezéreink szemforgatva, javunkat akarva törnek lándzsát az európai integráció mellett, de azért mindez nem akadályozza meg őket abban, hogy azt a lovat üssék, amelyik húz. Ugye, milyen érdekes?

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó