2009. szeptember 3., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 126-127. (799-800.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Viharos nyár női kézilabdázóinknál

Nehéz napok járnak a hazai élvonalban huszáros hajrával negyedik, azaz nemzetközi kupaszereplést jelentő helyet kivívó Ungvári Kárpáti női kézilabda-csapatára. A holtszezonban akkora volt az edző- és játékosvándorlás, amely nemcsak Kárpátalja legjobb együttesét, de a világ sokkal patinásabb gárdáját is alapjaiban rázta volna meg. Három meghatározó játékos és a vezetőedző is távozott, az új szerzemények jóval szerényebb képességűek. Ráadásul az oly parázs és népszerű nemzetközi csatáktól is elesik az ungvári közönség, hiszen kedvenceik a Challenge Kupától is távol maradnak. Az okokat kerestük.

Az új bajnoki rajtig már két hét sem maradt hátra. Az együttes Beregszászban edzőtáborozik, készül a bizonytalanra, mert azt sem tudják, hogy hol, mikor és egyáltalán bárki ellen is győzelmi eséllyel léphetnek-e majd pályára. A csapatnak még csak halvány körvonalai látszanak.

– Nem tudom, hogy miként gondolkodnak a vezetők, nem látok bele a fejekbe, de úgy érzem, logikátlanul cselekednek – mondta el megkeresésünkre a Nagymihályba szerződött volt vezetőedző, Borisz Petrovszkij. – Nem elsősorban az anyagiak miatt döntöttem úgy, hogy elfogadom a szlovákiai Juventa egyébként valóban jóval előnyösebb ajánlatát, hanem azért, mert hiába kértem állandóan, hogy erősítsék meg a csapatot, az nem történt meg. Már az is csoda volt, hogy az elmúlt bajnokságban a negyedikek lettünk, reálisan a hatodik-hetedik helyen kellett volna végeznünk. Ilyen vezetői hozzáállással nem lehet csapatot építeni. Elsősorban ezért nem vállaltam a további munkát.

– Nyakunkon a bajnoki rajt, de csapat még nincs. Miért? – kérdeztük Olekszandr Ledidát, az Ungvári Kárpáti elnökét.

– A tervek szerint szeptember 15-én kezdődnének az élvonal küzdelmei, de ez nem végleges. A válogatott, s ezt az ungvári közönség is láthatta, kijutott a kínai világbajnokságra. Amennyiben az Ukrán Kézilabda Szövetség úgy dönt, hogy szükség van egy összeszoktató edzőtáborra, akkor később lesz a bajnoki rajt. Egyébként három játékosunk is válogatott kerettag: Olena Sukal, Natalija Szkunzjak és Julija Bahirjeva.

– Olena Sukal jelenleg a volt vezetőedzőt helyettesíti. Miért?

– Kényszermegoldás. Egyelőre nincs más, akivel pótolni tudnánk Borisz Petrovszkijt. Több edzővel is tárgyaltunk már, többek között a nagy tapasztalatokkal rendelkező korábbi vezetőedzővel, Viktor Csernovval is, de még nem jutottunk közös nevezőre. Olena egye¬lőre játékosedző, vezeti a felkészülést, de játékosként a pályán is számítunk rá.

– Az ukrán élvonalban eddig még nem volt precedens arra, hogy üresen maradjon a kispad, az edző pedig a pályán harcoljon.

– Említettem, kényszerhelyzet, de a bajnoki rajtig megoldjuk.

– Pénzkérdés?

– Nem.

– Mégis úgy hírlik, hogy a két válogatott kerettag, Natalija Szkunzjak és Julija Bahirjeva külföldi gyógykezelését nem térítette meg a klub.

– Mindketten komoly sérüléssel bajlódtak az elmúlt hónapokban. Előbbit Debrecenben, utóbbit Kassán operálták, mert a kijevi orvosok nem tudtak segíteni a problémájukon. Költségeiket igenis megtérítette a klub.

– Ha már a pénznél tartunk. A többi csapattag sem elégedett az anyagi juttatásokkal. Az orosz másodosztályban például többet keresnek a lányok, mint itt Ungváron.

– Fizetjük a taníttatásukat, a lakásukat, az étkeztetésüket. Nem kevés pénz. Fizetésük havi háromezer hrivnya, kétszer annyit keresnek, mint a szüleik. Minden anyagi juttatást megkaptak, ami az elmúlt bajnoki idényben megillette őket.

– Igaz-e, hogy három stabil kezdőember – Nagyija Nazarenko, Irina Tregubova és Viktorija Szapronenko – is ilyen okok miatt távozott a csapatból? Kik az új játékosok?

– Ez az állítás nem fedi a valóságot. Mindhármójuknak lejárt Ungváron a szerződése, ezért távoztak, visszamentek anyaegyesületükhöz. Reményteljes fiatalokat igazoltunk: Irina Progyinát Rovnóból, Julija Csuhnot Zaporizzsjából és a Beregszászi Sportiskolából is jött egy tehetség, Irina Dalibozsik. Remélem, beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

– Mennyire stabil a klub anyagi helyzete?

– Hát... Évi költségvetésünk másfél millió hrivnya. Nagyon szűkös keret, de ezt is igen nehéz előteremteni. A polgármesterünktől például egyetlen kopijka támogatást sem kapunk, s a megyei közigazgatás sem nyúl mélyen a zsebébe, legfeljebb az együttes utazási költségeit téríti meg. Maradtak a szponzorok. A tiszasalamoni Eurocar Rt., amelyet szintén letaglózott a gazdasági válság és a Munkácsi Ruszinja építővállalat.

– Ennek értelmében logikátlan, hogy visszaléptek az európai kupaküzdelmektől, hiszen azok a világban mindenütt jó pénzt hoznak.

– Nálunk nem hoznak, visznek. Ezt a többi ukrán csapat példája is igazolja. A sokszoros bajnok Motor Zaporizzsja és a Halicsanka Lviv is visszalépett, egyedül az idei bajnok, a SZMART Krivij Rih állja a sarat, a gazdasági vihar megpróbáltatásait, mert egy még ma is jól működő óriásgyár a támogatója, és volt pénzük összevásárolni a legjobb ukrán és orosz játékosokat. Nekünk nincsenek ilyen körülményeink, így a lehetőségeink és céljaink is másak.

– A cél a bentmaradás, vagy jövőre az alsóbb szint következik?

– Én optimista vagyok! Igaz, hogy komoly gondjaink vannak, de az Ungvári Kárpáti akkor sem eshet ki az élvonalból! A kárpátaljai női kézilabdázás hagyományai erre köteleznek bennünket.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó