2009. szeptember 3., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 126-127. (799-800.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Derűvel a hetedik X-en is túl

Nincs is szebb annál, amikor az ember hetvenen felül is jól érzi magát a bőrében, nincsenek panaszai, és nyugdíjas éveit azzal tölti, hogy egyik városból a másikba utazgat. Kótunovics Ilona beregdédai nyugdíjas ezen "kiválasztottak" egyike. A hetvenes éveiben járó hölgy nagyon jó kondícióban van, korához képest kiváló egészségnek örvend. Ilonka néni tizenkét éve tagja a Beregdédai Arany János Nyugdíjasklubnak.

– Tudja, aranyos, ahogy az erőm bírja, a ház körül igyekszem még tenni-venni. Amiben tudok, segítek a menyemnek: főzök, mosogatok, takarítgatok. Ő óvónő, minden másnap dolgozik, és mire hazajön a munkából, szeretek kellemes meglepetést, örömet szerezni neki. A családom a mindenem, imádom az unokáimat, akik nagyon rendes, jól nevelt gyermekek. A kisebbik unokám jövőre fejezi be a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumot, aztán pedig papnak szeretne tanulni. Mindig is ez volt az álma, mi pedig támogatjuk a döntésében.

Ilonka néni elmondta, hogy a nyugdíjasklubnak köszönhetően nagyon sokat utazgat, és minden egyes helyszínen fellépnek.

– Hála Istennek, szeretnek bennünket, kedvelik a műsorszámainkat. Hiszen az nagyon változatos: van benne hazafias, mulatós, nosztalgikus, lírikus, egyszóval mindenkinek igyekszünk a kedvében járni, ahogy azt a közönség kívánja. Ha verset kell mondani, vagy szólót énekelni, mindig engem kérnek fel, én pedig szívesen vállalom. Bármilyen verset elszavalok, mindegyiket egyformán kedvelem. Amikor kiállok a nagyközönség elé, soha nem érzem, hogy zavarban lennék: legyen az kopjafaavatás, anyák napi rendezvény, falunap vagy éppen megemlékezés.

– Tetszett említeni, hogy szólót is szokott énekelni. Honnan a jó hang?

– Anyukámtól örököltem. Sokan mondják, hogy még ne haljak meg, mert akkor ki fog énekelni a temetéseken, a virrasztókon. Tudom, hogy ez szomorú dolog, de ez az élet rendje. Édesanyámtól sok szép egyházi éneket és imát tanultam. Nagyon szeretem például a Mária-énekeket. A versek között sincs kedvencem, mindegyiket egyformán kedvelem.

– Már nagyon sok fellépésüket láttam, és sokszor tapasztalom, hogy nagyon jó a humora, bohózatokban is főszerepet vállal...

– Így van. Egyik műsorszámunk címe a Pletykás vénasszonyok. Ehhez az életből merítjük az alapot, azt színezzük ki még, hogy még érdekesebb, még vidámabb legyen. Van egy bohózatunk, melyben az egyik kedvenc részem így hangzik: Riporterkisasszony, kedves! Nagy bánatom van nekem, ugyanis az uram nagy-nagy adót fizet! Milyen adót nénémasszony? Hát lankadót!

Ezeket mi találjuk ki: esténként összeülünk, és mindenki "be-bedob" egy-egy ötletet, s végül összeáll a műsorszám – mondja mosolyogva Ilonka néni.

Adja Isten, hogy az Ilonka nénihez hasonló életvidám, jókedvű emberek még sokáig szórakoztassák a közönséget, és érdekesebbnél érdekesebb ötletek szülessenek az agyukban.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó