2009. szeptember 1., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 125. (798.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Anyanyelvünkért

Szeptember elsején aktuálisnak tartjuk szót emelni anyanyelvünkért, minden ember anyanyelvéért, legyen az magyar, ukrán, román, szlovák, orosz vagy akár tatár...; hangsúlyoznunk kell fontosságát, emberfomáló jelentőségét. Felelősek vagyunk érte úgy, mint szüleinkért, gyermekeinkért. Készen kapjuk a legszűkebb környezetünktől, szent emberi kötelességünk tovább is adni, mert benne van születésünk, életünk, halálunk; múltunk, jelenünk, jövőnk.

Személyiségünk kialakulását jelentősen befolyásolja annak a szűkebb közösségnek (családnak, szomszédoknak, falunak; óvodának, iskolának...) a nyelvhasználata, élete, ideáljai, értékrendje, amelybe beleszülettünk, amelybe beletartozunk. Gyerekeink iskolába íratásakor közvetlen környezetünkben mostanában gyakran hallhatunk olyan hamis megjegyzéseket, amelyek szerint nincs jövője anyanyelvünknek, hiszen a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgakövetelményei között nem szerepel. Ne higgyünk ezeknek az álságos állításoknak, mert figyelmen kívül hagyják az anyanyelv legfontosabb funkcióját: a valóság megismerésében és a dolgok összefüggéseinek megértésében betöltött szerepét, jelntőségét az egyes ember fejlődésében, a közösség életében. Pontosabban és egyszerűbben szólva ez azt jelenti, hogy mindenki a saját anyanyelvén tanul legkönnyebben, leggyorsabban, ezen a nyelven tudja leginkább kibontakoztatni veleszületett adottságait. Bármely tudományterületen történő alapvető ismeretszerzés és megnyilatkozás ezen a nyelven a legzökkenőmentesebb.

Ilyenkor, tanévkezdéskor kell különös módon tudatosítani magunkban, másokban, hogy minden emberi közösség a saját anyanyelve segítségével ismeri meg és modellálja a valóságot; anyanyelven gondolkodunk, fejezzük ki magunkat legtermészetesebben, legkönnyebben. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, más nyelveket is tanulni, sőt: megtanulni is kell, de az anyanyelv elsődlegességét feladni nem lehet.

Az iskolai év elején épp ezért szeretnék gratulálni minden szülőnek, aki anyanyelvi iskolában taníttatja gyerekét. Emlékeztetnék Ábrányi Emil Magyar nyelv című versére, amely egyben az anyanyelv fogalmának is érzékletes képe.

... Aki egyszer téged

ajkára vőn, többé nem

dobhat el!

Szentség gyanánt

hogy fogadjad éked,

őrző oltárrá válik a kebel.

Maradj örökké

nagy és virágzó!

Kísérjen áldás,

amíg a világ áll!

S legyen megáldott

az is, ki téged

ajkára vesz majd:

elsőt rebegve,

végsőt sóhajtva!

Őrizze anyanyelvét minden ember e földön, mert nemcsak a nemzet, hanem az ember is nyelvében él.

Horváth Katalin

docens

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó