2009. augusztus 29., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 124. (797.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Az életben is gyakran kell blöffölni"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk öket...

A Kulcslyuk mai vendége Fazekas Andrea, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- es Természettudományi Kara magyar nyelv es irodalom szakának magiszter hallgatója, a Szvit Skoli Taneszközcentrum menedzsere.

– Mint végzős diák, illetve már dolgozó nő, mennyire tudja összeegyeztetni a tanulást a munkával?

– Részmunkaidöben dolgozom. Délig egyetem, délután pedig megyek a munkahelyemre. Este aztán ismét jönnek a jegyzetek, a könyvek. Nem könnyű, ez tény, de jó időbeosztással megoldható.

– Mai fiatalként hogyan látja, mennyire tud érvényesülni napjainkban egy ifjú ember?

– Nehezen. Mindegy, hogy az élet melyik szférájára gondolunk, szinte mindenütt harc folyik. Legyen az a pozíció, a jól megfizetett állás vagy egy jó presztízsű munkahely megszerzése. Azt tapasztalom, hogy ez már az óvodában elkezdödik: kinek milyen a játéka, a ruhája, kik a szülei. A fiatalok ebben nőnek fel: mutasd meg, mid van, és megmondom, ki vagy. Idővel már szinte senkit sem érdekel, hogy jó jegyeid voltak az iskolában, hogy szépen szavaltál vagy énekeltél egy-egy rendezvényen. A téma inkább egy jó autó, ház vagy lakás, és persze többnyire a pénz. Ha mostani mércével mérnénk a kortársaim nagyobb hányadát, félek, hogy az olyan emberi értékek, mint a barátság, a segítőkészség vagy tolerancia igencsak alacsony mértéket mutatnának.

– Akkor a tudás ma már nem is fontos?

– Attól függ, hogy milyen környezetben. Az európai országokban egy pályakezdo fiatalnál mindenképpen sokat nyom a latban, hogy melyik egyetemet vagy főiskolat végezte el, milyen szintű tudást szerzett ott. Így konnyebben tud állást találni, es nem szorul rá arra, hogy szülţkön es ismerţsökön keresztül kilincseljen egyik-másik munkaadónál. Nálunk, Ukrajnában 25 éves korig szinte lehetetlen úgy munkat találni, hogy frissdiplomával a zsebedben bemész mondjuk egy hivatal személyzeti osztályára és az úgynevezett állásinterjú után örömmel fogadnak a kollégák közé. Ezért fordul elő olyasmi, hogy a gyors meggazdagodás reményében illegális munkát vállalnak es gyakran belekeverednek valamilyen butaságba. Sajnálom az ilyen gyenge jellemeket, de egyúttal meg is értem őket.

– Bulizós típus?

– Nem mondanám. Általában azokra a rendezvényekre járok el, amelyeket a helyi diákszövetségek szerveznek.

– Ha késő este végigsétálunk Ungváron, szinte tömve vannak a bárok es a diszkók. Ön hogyan látja ezt a jelenséget?

– Az a baj, hogy a megyeszékhelyen nincs egy önálló diákközpont. Magyarországon vagy bármelyik európai ország nagyobb városában már vannak ilyen típusú találkozóhelyek, ahol tartalmas kultúr­programokat – koncerteket, tárlatokat, filmvetítést stb. – szerveznek a fiataloknak. Bár őszinten szólva, ha lenne is ilyen Ungváron vagy másutt, nem vagyok benne biztos, hogy a mai fiatalok kultúrához való passzív hozzáállásán ez változtatna valamit. Korábban az egyetemi diákszövetség vezetőségi tagjaként próbáltunk egy irodalmi kört szervezni. Előbb húszan voltunk, aztán lassan mindenki lemorzsolódott.

– Az irodalom vagy a nyelv áll közelebb a szívéhez?

– A mai magyar kortárs irodalom, Müller Péter, Nádas Péter, Spiró György, Eszterházy Péter. Műveikben olyan témákól írnak, amelyek néha ugyan utópisztikusnak tűnnek, de véleményem szerint a valóságot es a közeli jövőt tükrözik. És Saint-Exupéry alkotása, A kis herceg. Bármikor veszem le a polcról, mindig találok benne újat, egy bölcs mondatot, ami elgondolkodtat és megváltoztatja az adott dologról az életfelfogásomat.

– Hogy áll a sportokkal?

– Teniszezem, jógázom és pókerezem. Utóbbi ugyan inkább elmesport és az emberi pszichológia játéka, de aki egyszer belekóstol, azt magával ragadja a taktikázás élménye. Az életben is gyakran kell blöffölni.

– Milyen gyakran forgolódik a konyhában?

– Imádok főzni es sütni. Vannak ételek, amelyek elkészítése otthon csak rám vár. Erre többnyire a hétvégén jut időm. Akkor a barátomat is kényeztethetem néhány finom fogással.

– Akkor már megtalálta az igazit...

– Elég régen vagyunk együtt, így tökéletes köztünk az összhang. Azt értékelem benne a legjobban, hogy ha kudarc ér vagy megbántanak, ott van mellettem. Rá mindig számíthatok. Szerintem a mai fiatalokkal az a baj, hogy csak elvétve hajlandóak feltétel nélküli barátságra.

– Tudom, hogy már jó ideje nem hisz a mesékben, de ha jönne egy jó tündér, mit kérne tőle?

– Gondolom azt, amit a legtöbb fiatal: jól fizető állást, tiszteletet, szerencsét. Es persze boldogságot.

Fedák Anita

Kedvencek:

Étel: spagetti

Ital: kóla

Állat: Pamacs, a cicám

Virág: orchidea

Zene: minden stílus jöhet

Könyv: Nádas Péter művei

Film: Egymillió dolláros bébi

Erényének tartott tulajdonsága: kitartó

Negatív vonása: könnyen megsértődik

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó