2009. augusztus 27., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 122-123. (795-796.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Bogaras bogarak

Tavaly a Kárpátaljai Könnyűzenei és Képzőművészeti Táncfesztiválon sokan felfigyeltek egy romániai – bocsánat, helyesbítek, erdélyi, mi több székely – formációra. Akkoriban az Insect vagyis Bogarak néven színpadra lépő srácok és lányok többeknél kétoldali rekeszizom-szakadást okoztak.

A röhögőgörcsökből alig épültek fel a csípős nyelvű Bogarak kárpátaljai áldozatai, máris itt volt nyakunkon a "második menet". Egyes totálisan elvetemült színpadi kalandorok (a nevetlenfalui Máté Öcsi és barátai) ismét ránkszabadították a székelyföldi sáskajárást. Sütek Levente, Tímár Levente, Kisvirág Kinga és Szász Melinda ugyanis nemrégiben a tiszapéterfalvi csárda udvarán kavart egy kiadós vihart. A kitörni készülő nevetésorkán előtt pedig éltünk a lehetőséggel és szóra bírtuk Sütek Levente frontembert.

– Egy éve megjelent CD-teken nostradamusi babérokra törtetek, hiszen a lemez elején és végén is jóslatokba bonyolódtak a Bogarak. Mit hozott az elmúlt év?

– Elsősorban egy romániai platinalemezt, ami a mai internetes zeneletöltögetős világban nem egy rossz eredmény. A székelyföldi, magyarországi és kárpátaljai rajongóknak ez úton is szeretnénk megköszönni, hogy "bírják" az őrületünket. Ami meg bennünket illet, elmondhatom, hogy mélységes tisztelettel, de maradtunk éppolyan viccesek, polgárpukkasztók és mindent kifigurázók mint egy éve. Nem léptünk a megjavulás rögös útjára és nem is tervezünk effélét.

– A székely humor már magában is fogalom, de ti valahogy új dimenziót adtatok ennek a műfajnak...

– Sepsiszentgyörgy, vagyis Székelyföld szíve az otthonunk, tehát természetes, hogy a góbés huncutságok közel állnak hozzánk. De nem szoktunk leragadni a helyi dolgoknál. A román könnyűzenei élet nekünk kicsit fura remekeit éppolyan szívesen figurázzuk ki mint a nemzetközi slágereket.

– Ha paródia-zenekarról esik szó, szinte minden magyarnak az Irigy Hónaljmirigy ugrik be. Ti mennyiben tartjátok példaképnek őket?

– Emberileg nagyon tisztelem-becsülöm a srácokat, de a zenéjük és a stílusuk nem a mi világunk, mi teljesen mást csinálunk. Sosem akartuk utánozni "mirigyéket", és azt sem szeretjük, ha hozzájuk hasonlítanak bennünket. Egy közkeletű tévedést eloszlatva pedig szeretném megjegyezni, hogy előbb is születtünk mint ők. Bennünket ugyanis valószínűleg valamely kabaréból szalajtott gólyamadár hozott.

– Mennyiben más a ti stílusotok?

– "Mirigyék" gyakran keményen odamondogatnak az előadóművészeknek, személyeknek, mi meg inkább a stílusokról mondjuk meg a magunkét. Nem vagyunk annyira személyeskedőek.

– Nono, egyik-másik, a román folklórelemeknek görbe tükröt tartó számotoktól biztos baltát ragadnának a nagyromán nacionalisták...

– Nem teszik, és nem azért, mert jó székelyként nálunk még a lányok is bicskával járnak, hanem azért, mert egy adott szám paródiájának elkészítésekor a szerzői jogokat birtokló előadóművésszel egyeztetni szoktunk. Ez Romániában kötelező, mint ahogy a kultuszminisztériumtól is engedély kell a paródia lemezen történő megjelentetésére. Eddig ilyen jellegű problémáink szerencsére nem voltak, hiszen, mint mondottam, nem az embert, hanem a műfajt igyekszünk kigúnyolni. És persze egy román zenekarnak vagy énekesnek az sem hátrány, ha kifigurázva is, de megismerik a zenéjét. Különben meg nem tiszteljük mi az echte magyar mulatós zenét vagy a rockot sem. Akkor miért pont a románok orrolnának ránk?

– Akkor még ez a mai gazdasági válságtól sújtott világ sem tudta elvenni a jókedveteket?

– Naná, hogy nem! Ez hozta igazán meg a formánkat. Végtére mit ér a világ, ha már egy jót kacagni sincs kedve az embernek?

Matúz István

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó