2009. augusztus 27., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 122-123. (795-796.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
"Kulturális" muníció Tyahniboknak

– Én várni muníció jobbról, te adni muníció balról – idézhetné némileg módosítva Rejtő Jenő egyik szállóigévé vált aranyköpését Oleg Tyahnibok. Az ukrán szélsőjobb emblematikus figurája az, akinek Szvoboda nevű pártja a sok egyéb kisebbségellenes akciója között nem csupán a magyar nemzeti lobogók száműzését követeli a magyar településekről, de sorozatban támadja az Ungvári Nemzeti Egyetemen létrehozott Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kart, a tanintézmény rektorát, aki megítélésük szerint törvénytelenül részesíti pozitív diszkriminációban a magyar iskolák végzőseit.

Nyílt titok, hogy a beregszászi főiskola vezetői, illetve tulajdonosai – egy a KMKSZ által működtetett alapítvány kuratóriuma – a gondolat megszületésének pillanatától elutasítóan viselkedtek a nemzeti egyetemen belül létrehozni szándékozott magyar karral szemben. Nem a nemes célt, hanem olyan konkurenciát láttak benne, amelyik megtöri eddigi hegemóniájukat, gyöngíti ráhatásukat a magyarországi pénzforrásokra, a kárpátaljai magyarságra gyakorolt befolyásukat. A kar megszületett, a rosszallás azonban nem csökkent. A felszínre csak nagyritkán törtek/törnek fel az indulatok, de hogy miről "fecseg a mély", vagyis milyen háttér- és aknamunkák zajlottak/zajlanak, könnyen lehetett következtetni a KMKSZ hetilapjának egyes publikációiból.

Például az egyik legutóbbiból. A szerző ebben egy valóban elszomorító elemzéssel indít, mely szerint a mögöttünk álló években folyamatosan csökken az egyetemen tandíjmentesen tovább tanuló magyar végzősök száma. Aztán, minden átmenet, elemzés nélkül, lapunkat idézve közli, hogy lám-lám a magyar karon belül kilenc ukrán nemzetiségű, illetve nem magyar iskolát végzett fiatal tanul, négyen ráadásul a magyar filológián. Ezek után egy ugyancsak átmenet nélküli végkövetkeztetés olvasható, miszerint bizony rossz helyre – az olvasó fantáziájára bízzák, s bízom én is, mi lehet a jó hely – adja a magyar állam a tízmilliókat.

Szerintem viszont, s itt a diákkorban megszerzett saját tapasztalataimra hagyatkozom, a távlatokat tekintve semmi kivetnivaló sincs abban, hogy kilenc gyerek öt éven keresztül magyarokkal érintkezik, magyarul tanul, megismeri a magyar történelmet, magába szívja a magyar kultúrát. Belőlük aligha lesz szélsőjobbos magyarfaló. Sokkal inkább válnak olyan személyekké, akikre támogatóan számíthat kis magyar közösségünk. És valahol – azon túl, hogy valóban bővíti a magyar tannyelvű iskolák végzőseinek lehetőségét – megyénk legpatinásabb felsőfokú intézménye égisze alatt létrejött magyar karnak efféle küldetése is kell hogy legyen.

Azonban az csak a kisebbik baj, hogy mindezt a cikk szerzői nem ismerték fel. A nagyobbik, hogy azt sugalmazzák, a magyar karon csak és kimondottan a magyar iskolák végzősei tanulhatnak, azaz, aki nem ebbe a kategóriába tartozik, az táguljon onnan. Csakhogy ez közveszélyes, gyilkos következtetés. Ezzel a logikával ugyanis viszontválaszként rosszakaróink akár ma ajtót mutathatnak sok-sok felső évfolyamos társuk mellett annak a huszonkilenc magyar tannyelvű iskolát végzett fiatalnak is, aki a nemzeti egyetem nem magyar, hanem mérnöki, újlatin-germán, biológia és más karán kezdi meg elsejétől tanulmányait.

Reménykedjünk, hogy Tyahnibok nem ismeri Rejtő munkásságát, és a KMKSZ hetilapját sem olvassa.

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó