2009. augusztus 27., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 122-123. (795-796.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Hahota
Vilma és Irma

Az Ugocsából elszármazott Vilma néni és a cserfes ősungvári Irma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik a nyelvüket a politikán, országunk, annak határain túli és szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jó ízű zaftos pletykát.

– Haj-haj kedves Irmám, éngem úgy felkavart ez a Rétesnyak ügy, hogy még mindig lúdbőrözik a hátam a történtek óta. Mer' a mi hőn szeretett városi bírónk minek ment annak a kisjánynak, aki újságot osztogatott a kis fiatal elnökjelölt Jacenyóknak? Azér' me' sátorozott a városközpontba'? Vagy mer' nem vót rajta sapka? Én nem vagyok a politikus mellett, me' mán a neve se tetszik, valami arzén, a'meg mérget jelent, olvastam egyszer az Aggatag Krisztiné', csak a kisjányt sajnálom. E'vállalt egy kis nyári dijákmunkát, oszt nyakoncsapták érte. Nem t'om, a jány apja hogy fogadta a hírt, de ha az én onokámrul lett vóna szó, a Laji fiam bizton e'húzta vóna a Szergejecske nótáját, hiába olyan nagy ember. Az ember a kölykét mégse hagyja bántani.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, a polgármester csak rendet akar a városunkban. Lámcsak milyen szépen megcsináltatta a sugárutat, kivágatta a régi fákat, kék meg lila pettyes tehénkéket rakott a helyükre, leaszfaltozta az utcákat, már alig van kátyú. Panaszkodnak is az autószerelők, hogy alig van munkájuk. A központ tele van virágokkal és a gyaloghídon is öröm átsétálni. Ja, hogy ez a dolga? Nos, ebben igaza van, Vilmám. De arról már igazán nem tehet szegénykém, hogy a zsidók helyett a romákat szereti.

– Haj-haj, Irmám, nem jó' van ez. Mert az, hogy ki kit szeret, lenne mán inkább mindenkinek a magánügye. Nem ke' azza ágyba bújni, szokják mondani nálunk a faluba'. De akit a nép választott, az ne önbíráskodjon. Itt van most is a szlovák–magyar ügy. Ilyen pofátlanságot, hogy egy nemzeti ünnepre nem engedték át a Sólyomot? Az is minek indu't e' gyalog a hídon? Inkább átrepü't vóna. Vagy, az orosz–ukrán rossz szomszédság, hogy a Medvegyev nem kü'd Kijevbe orosz követet? Hát nem azér' fizessük ezeket a politikusokot az adónkbu', hogy tárgyajjanak, osztán rend legyen az országba'? Mégse két paraszt mezsgyevitájáru' van szó, hanem egy többmillijós ország honpolgárairu'. Na mostan nincs igazam?

– Ejnye-ejnye, Vilmám, magának tökéletesen igaza van. Csak tudja, ezt minden választás előtt eljátsszák a jelöltek: lejáratják a másikat és még a zsarolástól sem riadnak vissza. Kíváncsi vagyok, hogy a mi kárpátaljai magyarságszervezeteink vezetői végül is kiknek a csatasorába sorakoznak fel. Mert a nasások már eljátszották a becsületüket, a szocialisták meg a kommunistákkal álltak össze. És azt se felejtsük el, hogy Magyarországon is jövőre lesznek a választások.

– Haj-haj, Irmám, tuggya én még mindig hiszek abba', hogy ezeknek itt a megyébe' megjön az eszük. A gőgön túltesz a józan paraszti ész. Mert azza', hogy nincs a balramentben magyar képviselő, sokat vesztettünk. Összeomolhat a kárpátaljai magyar oktatás, mongya a tévébe' a főiskolás Orosz. Osztán kinek a hibája, kérdezem én. Azonkívü', hogy állandóan magyarba jár pénzt guberá'ni a főiskolájának, osztán rendre kapja a sok millijót, mán igazán nevetséges, hogy havonta a pujának padkoptatási díjjat ke' fizetnie. Mé' nem jár inkább Kijevbe kódu'ni, a minisztériumba a Vakardcsakhoz? Miko' szavazni kellett, arra a brancsra adta a céduláját. A Kovács is csak szónikoni tud, de amiko' arru vót szó, hogy le ke' fordítani az érettségizőknek a történelem tesztkérdéseket, e'dugta a történész diplomáját.

– Tudja, Vilmám, szerintem már ők is belátták, hogy annak idején rossz lóra tettek. Én annak örülök, hogy az itteni magyarok, és most az egyszerű falusi és városi emberekre gondolok, látják, hogy ki a szószátyár, és ki az, aki tesz is a közért. Feltétel nélkül.

– Haj-haj, kedves Irmám, igaza van. De hagyjuk a politizálást, nem tesz jót a bőrünknek meg a kólaszterinnek. Jöjjön, menjünk át a Bélához, vigyünk neki egy kis szilváslepényt, és pókerezzünk vele egy jót. Kíváncsi vagyok milyen fapofákat vág játék közben. Me' még nézni szokta a balramenti híradót. Osztán azoktu' a hazudós hunatyáktu' tanujja el a jó kis pókerarcokot.

 F. Deák Netti

Viccből is csak hazait

– Hallottad, hogyan hívják a mi Juscsenko elnökünket azok a fránya oroszok?

– Hogyan?

– Janukovics.

* * *

Putyin telefonál Juscsenkónak:

– Add el nekem Ukrajnát!

– Várj még fél évet – mondja az ukrán elnök.

Fél év múlva ismét hívja:

– No, eladod?

– El, de hogyan kéred: lakossággal vagy a nélkül?

– A nélkül.

– Na, akkor várj még egy évet...

* * *

Repül a gazdasági világválság Németország felett és mondja:

– Hm, ezt én műveltem.

Magyarország felett is szörnyülködik:

– Te jó ég, ez is az én művem.

Ukrajna felé érve elképed:

– Hát ezt meg ki csinálta?...

* * *

– Végre győzedelmeskedett az igazság! Leváltották a legnagyobb ukrán hazudozót.

– Csak nem Sztelmahot, aki stabil banki kamatokat ígért?

– Á, nem róla van szó.

– Akkor Jurij Lucenkót, aki azt mondta, hogy minden banditát börtönbe csukat?

– Nem talált.

– Csak nem Julija Timosenkót, aki az ukrán gazdaság áttörését ígérte?

– Nem, nem. Ivan Ivanovicsot, a meteorológust bocsátották el, mert hideg és esős nyarat jósolt...

A rabbi és a medve

Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkoznak, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.

Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét és büszkén meséli:

– Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felém, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel, és ettől olyan kezes lett, mint a bárány. Haza is hoztam a hívek épülésére!

A többiek elgondolkodnak a hallottakon. Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörög a padban, és ájtatos képpel hallgatja a zsoltárokat. A lelkész elmesélte történetét:

– Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban!

Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek. Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben, és több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor is nagysokára a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:

– Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem... talán mégsem volt jó ötlet a térítést körülmetéléssel kezdeni...

Hamis hírek

Kijevben még senki nem látott üvegzsebű politikusokat, erősítette meg a fővárosi zsebtolvajok szóvivője.

* * *

Az agrártárca vezetője szerint az idén nem ritka a búza, nem ritka az árpa, nem ritka a rozs, sőt a takaros kislányokból is bőséges a termés.

* * *

A gazdasági versenyhivatal szabályellenesnek tartja, hogy van olyan hazai bank, amelyik még nem ment tönkre.

* * *

Átrendeződtek a lakossági megtakarítások: a párnahuzat helyett egyre többen tartják pénzüket szalmazsákban.

* * *

Az egyik ungvári autószalon az elmúlt hét végén véletlenül eladott két vadonatúj hazai gyártmányú személygépkocsit.

* * *

Kirill, az orosz ortodox egyház pátriárkája az ukrán fővárosban járva megáldott egy gázcsapot.

* * *

Az antropológusok legújabb megállapításai szerint napjainkban az ukrán embertípus egyedei kialvatlanok és karikás szeműek.

* * *

Sportrovatunk írásban tiltakozik az ellen, hogy a női súlyemelés thaiföldi világbajnokát Prapavadlui Jaroenrat-tanatarakonnak hívják.

* * *

K. Borbála beregdédai örömlány idén nyáron a tervezettnél kétszer több vendégéjszakát teljesített.

Biztos pontok

Amennyiben a következő jeleket és jelenségeket tapasztalod magad körül, biztos lehetsz benne, hogy ez nem a te napod:

1. A kocsma leggyengébb kártyása pénzben akar veled játszani.

2. Többe kerül teletankolni az autódat, mint amennyiért vetted.

3. Felhívod a tudakozót, és azt mondja: mi közöd hozzá?

4. Az interneten találkát beszélsz meg egy szimpatikus hölggyel, majd kiderül, hogy ő nem más, mint a feleséged.

5. Szomorúan tapasztalod, hogy a fürdőszobamérlegre képtelen vagy két lábbal egyszerre ráállni.

6. Hazatelefonálsz a feleségednek, és javaslod: jó lenne házon kívül vacsorázni. Amikor hazaérsz, egy szendvics vár a küszöbön.

7. Az orvosod csokoládét majszolva közli, hogy a kórképed szerint allergiás vagy az édességekre.

8. Hitelt kell felvenned a banktól, hogy kifizesd a bankkártyádon felhalmozódott tartozásodat.

9. Az új szerelmed azt búgja a telefonba, hogy csodálatos volt az előző estétek. Eszedbe jut, tegnap este egyedül ültél otthon.

(tréfalvi)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó