2009. augusztus 27., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 122-123. (795-796.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Máig megoldatlan a dioxinos botrány

Öt évvel Viktor Juscsenko feltételezett dioxin-mérgezése után sincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozólag, hogy azt szándékosan követték volna el. Ezt támasztja alá az is, hogy a mai napig sincs hivatalos gyanúsítottja az esetnek, jobbára csak találgatások hangzottak el ezzel kapcsolatban. Mindezekről az ügyet vizsgáló ideiglenes parlamenti bizottság vezetője beszélt a közelmúltban. Az államfő korábbi bizalmasai között akad olyan is, aki egyenesen azt mondja, az egész balhét csak megrendezték.

Viktor Juscsenko megmérgezését a közvélemény és a világsajtó 2004. szeptember 5.-éhez köti. Az akkori választási kampány kellős közepén Juscsenko munkaebéden vett részt a nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) főnökségével. A találkozó helyszínéül Volodimir Szacjuk, az SZBU akkori helyettesének víkendháza szolgált. Öt napra rá az ország későbbi elnöke már a bécsi Rudolfinerhause gyógyintézetben mutatkozott, s kezelőorvosai tudatták a világgal: Juscsenko súlyos dioxin-mérgezést szenvedett. A kórház doktorai azt is tudni vélték, hogy öt nappal korábban kerülhetett a mérgező anyag az államfőjelölt szervezetébe. Az ukrajnai eseményeket figyelő nyugati elemzőkben kimondva-kimondatlanul az a vélemény fogalmazódott meg, hogy a Leonyid Kucsma megüresedő helyéért folytatott harcban az oroszbarát erők a legdurvább módszerektől sem riadnak vissza. Erre apellált akkoriban Juscsenko választási stábja is, persze egyértelműen nem jelenthették ezt ki, ezért csak sejtelmes megnyilatkozásokkal próbálták erősíteni a feltételezést, ami aztán az egész kampányuk vezérmotívumává érett.

Rögtön az eset után vizsgálóbizottságot hoztak létre a kijevi törvényhozásban, de abban a zavaros és összekuszált belpolitikai helyzetben az igencsak gyorsan dolgavégezetlenül félbehagyta munkáját. Később egy másik bizottság állt fel, amely ma is létezik, s teszi nyilatkozatokban hangzatos, de valós, tárgyszerű eredményből szintén vajmi keveset produkáló feladatát. Ennek a testületnek a vezetője, a Régiók Pártjának képviselője, Volodimir Szivkovics jelentette ki nemrégiben, hogy semmi bizonyíték sincs arra, miszerint előre eltervelt módon, azaz szándékosan mérgezték volna meg Juscsenkót. A nyomozással megbízott főügyészség emberei azonnal reflektáltak, mondván, elhamarkodott Szivkovics következtetése, miután ő és a parlamenti vizsgálóbizottság tagjai nem ismerhetnek egy sor olyan információt, ami segíthetne nekik reálisabb képet kapni az egész ügyről. A főügyészség és a bizottság amúgy rendre egymásnak ellentmondó kommünikéket fogalmaz meg.

A régiós képviselő emlékeztetett David Zsvanyija kijelentésére is. A korábban Juscsenko táborához tartozó, de azóta onnan kihátráló grúz származású honatya azt találta mondani, hogy a 2004-es eseményeket egész egyszerűen az államfőjelölt akkori választási stábja ötlötte ki. Még azt is állította, hogy 2004 őszén az említett bécsi klinika vezetői egy olyan szakvéleményt hitelesítettek aláírásukkal, amit nem is ők, hanem Olekszandr Zincsenko akkori házelnök-helyettes szövegezett meg Kijevben, s küldött el a Zsvanyija szerint "megvett" orvosoknak Bécsbe.

Szivkovics azt is felrótta a főügyészségnek és személy szerint a nyomozást vezető Halina Klimovicsnak, hogy az eset óta eltelt öt év ellenére hivatalosan továbbra sincs gyanúsítottja a mérgezési ügynek. Azt sem érti, hogy Klimovics utasítására miért kellett az eltelt időszakban 18 ezer mobiltulajdonos hívását lehallgatni.

A botrány amúgy is szövevényes szálait csak tovább bonyolítja Volodimir Szacjuk kommentárja. A jelenleg Moszkvában élő volt SZBU-s tábornok, akinek a feltételezések szerint a házában történhetett a mérgezés, azt nyilatkozta: korábban járt nála egy bizonyos Szvitlana Homenyuk, akit állítólag az elnöki titkárságról küldtek. A nő azt akarta elérni, hogy Szacjuk tegyen terhelő vallomást Viktor Medvedcsukra, a 2004-ben még hivatalban lévő Kucsma elnök akkori kabinetfőnökére. Cserébe azt ígérte, a nagy nyilvánosság előtt cáfolják valamennyi, személyével kapcsolatosan felmerülő értesülést. Azt is ígérték, visszatérhet Ukrajnába, sőt, segítenek neki jövedelmező vállalkozást indítani. Ám a titkosszolgálat egykori főnökhelyettese nem ment bele az állítólagos alkuba, mivel, szavaival élve, az ő lelkiismerete tiszta. Igaz, azt nem kommentálta, hogy akkor miért távozott olyan sietősen az országból.

Hogy mikor, s főként milyen pont kerül az ügy végére, azt ma még nagyon nehéz megmondani, de az biztos: aligha záródik le végérvényesen ez a történet Viktor Juscsenko jelenlegi, 2010 januárjáig tartó hivatali idejében.

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó