2009. augusztus 22., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 121. (794.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...az áment a feleségnek is ki kell mondania"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A rovatunkban ezúttal Sütő Lajossal, Beregújfalu polgármesterével beszélgettünk egy kicsit másként.

– Annak idején nagyon fiatalon került a község élére. Nehéz volt partnerként elfogadtatnia magát az idősebb munkatársakkal?

– Mindössze huszonnyolc éves voltam, amikor megválasztottak. Az ellenfeleim megpróbálták ezt hátrányként feltüntetni. Ám nagyon hamar megtaláltam a közös hangot mindenkivel.

– A megbízatással járó felelősség nem tette úgymond koravénné?

– Úgy érzem, hogy nem, mert akkor is eljártam a diszkóba, társaságba, továbbra is megmaradtam az a vicces fiatalember, aki előtte voltam. Ám az biztos, hogy hamar kezdtem őszülni.

– Honnan vezetett az útja a polgármesteri székbe?

– Csonkapapiban születtem, és Mezőkaszonyban fejeztem be a középiskolát, majd 1983-ban a Lembergi Mezőgazdasági Egyetem diákja lettem. Két év kihagyás után tudtam folytatni a tanulmányaimat, mert behívtak a seregbe. Miután lediplomáztam, a Nagybaktai Kísérleti Állomáson dolgoztam két évig. A szovjetrendszer összeomlását követően, 1992-ben kerültem a Beregújfalui Községi Tanácshoz. 1994-ben pedig úgy döntöttem, hogy indulok az önkormányzati választásokon, és nyertem. Immár tizenöt éve vagyok polgármester.

– Jobbra vagy rosszabbra számított?

– Az igazság az, hogy a kezdetekkor, még az akkori gazdasági válságot is beleszámítva, valamilyen szinten könnyebb volt a dolgom. Talán még az emberek is másként gondolkodtak, megértőbbek voltak. Most türelmetlenebbek, néha mindent rögtön szeretnének, és figyelmen kívül hagyják a lehetőségeket, a megváltozott gazdasági és pénzügyi viszonyokat. Ám ahogy az édesapám mondta, nem kényszerített erre engem senki, ha pedig el- és felvállaltam, nem siránkozni kell, hanem feltűrni az ingujjat, és amit csak lehet, megtenni a faluért.

– Készített számvetést a tizenöt évről?

– Igen. Annak idején, mikor megválasztottak, készítettem egy rangsort, mi lenne a legfontosabb a falu számára. Első helyen állt a földgáz bevezetése. Ezt sikerült elérnem, akárcsak azt, hogy új iskola épüljön. Most az óvoda átköltöztetése van soron. Már javában folynak a felújítási munkálatok. A szemét elszállításának ügye is megoldódott. Természetesen ezenkívül volt még sok kisebb-nagyobb horderejű dolog, amit meg tudtam oldani. Visszatekintve az eltelt évekre, úgy érzem, sikerült letennem valamit az asztalra.

– Mindezek ellenére bizonyára vannak elégedetlenkedők. Hogy viseli a tőlük kapott kritikát?

– Természetesen minden embernek a saját problémája a legfájóbb. Mindig megnézem, ki az, akinek fenntartásai vannak velem szemben. Ha olyan ember, aki már valamit is tett a faluért, úgy megszívlelem, más esetben nem veszem figyelembe.

– Mi a helyzet az irigyekkel?

– Mi tagadás, vannak. A legtöbbször azt vetik a szememre, hogy nem vagyok tősgyökeres beregújfalui. Én azonban már annak érzem magam, így nem foglalkozom velük.

– Hogy tolerálja a család a nem kötött munkaidős elfoglaltságot?

– Eleinte nehéz volt megszoknia a feleségemnek és nekem is, hogy a polgármesternek se ünnepe, se szabadnapja nincs igazából. Előfordul, hogy otthon keresnek meg ügyes-bajos dolgaikkal. Sokat köszönhetek a nejemnek, hiszen mindenben támogatott. A lányom is nagyon megértő.

– Mit kell tudnunk a feleségéről és a lányáról?

– A nejem a Beregszászi Rádiógyárban csoportvezető, a lányom Budapesten az ELTÉ-n politológiát tanul, és már saját családot alapított. Kislánya, Patrícia hároméves.

– A nagyapák melyik csoportjába tartozik?

– A nevelő szándékúakhoz sorolom magam. Ez nem jelenti azt, hogy szigorú vagyok, de nem szeretem a kényeztetést. Régen csodálkoztam, ha valaki azt mondta, hogy az unokáját jobban szereti, mint a saját gyerekét. Most már megértem, és teljesen egyetértek a megállapítással.

– Sok barátja van, illetve lett, miután megválasztották?

– Eleve volt egy szűkebb baráti társaság, s ez mind a mai napig megvan. Később persze tágult a kör. Érdekből senki sem próbált a közelembe férkőzni.

– Otthon ki a polgármester?

– Én a régi családi felállás híve vagyok, így a férfi szava a döntő, de az áment a feleségnek is ki kell mondania.

– Szokott nótázni?

– Szeretek mulatni, és bizony rágyújtok egy-egy jó magyar nótára.

– Sport?

– Kedvelem a focit, de a többi sportággal is rokonszenvezek. Magam is játszottam a járási ificsapatban. Aztán jött a család és a munka, és abbamaradt az aktív focizás.

– Hobbi?

– Vadászat, olvasás, keresztrejtvényfejtés, az utóbbi időben pedig gyakran olvasok verseket.

– Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami érte?

– Talán az első polgármester-választáson elért fölényes győzelem.

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: káposztáspaszuly

Ital: a jó házi bor

Állat: németjuhász

Növény: vörös rózsa

Zene: mulatós magyar nóta

Könyv: történelmi témájú

Napszak: este

Évszak: a tavasz

Erényének tartott tulajdonsága: az egyenes, nyílt beszéd

Negatív vonása: olykor-olykor lobbanékony

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó