2009. augusztus 22., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 121. (794.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Amikor a bő termés a gond

A kárpátaljai agráriumot az idén sem kerülték el a szokásos átkok: a szárazság, a viharok és a jégverés. Ennek ellenére, mindenekelőtt a gyümölcsből, rekordtermés született. Bőségesen fizetett a szilva, a körte és nem maradt el tőlük az alma sem. A roskadozó ágakról jócskán potyog mindháromból a földre is, ám sok helyütt ez sem megy kárba – feldolgozzák gyümölcslének.

Másutt viszont gondok vannak a hulló gyümölccsel. A gazdák kényszerből az állatokkal etetik fel, ahol egyáltalán még van sertés, tehén vagy más négylábú. Mert a nemrégiben beharangozott, jövő évtől várható hús- és tejtermékek értékesítésére vonatkozó megszorítások következtében lassan ezek az állatok is már csak a múzeumokban lesznek láthatók.

Ám, még maradjunk a mánál és a három gyümölcsfajta közül az almánál.

– Első lépésben nyolcezer tonna hullott alma felvásárlását tervezzük – tájékoztatott Mihajlo Jurik, a Munkácsi Gyümölcs- és Zöldségfeldolgozó Üzem igazgatója. – Harmincöt kopijkát fizetünk kilogrammjáért. Per pillanat nyolcszáz tonna almalé szállítására van szerződésünk. Ezt a mennyiséget húsztonnás ciszternákban küldjük Németországba, a többi művelet nem ránk tartozik, az már a megrendelő dolga.

Az üzem augusztus elseje óta teljes kapacitással működik, az alkalmazottak létszáma hetvenöt fő, ami lehetőséget biztosít az említett mennyiség feldolgozására.

A gazdasági krízis ellenére – vagy éppen ezért? – Kárpátalja más vidékein is üzemelnek gyümölcsfeldolgozók. Többek között az Ungvári, a Beregszászi és a Nagyszőlősi járásban. Viszont a helyi kistermelők szerint ez sem elegendő, ráadásul az átvételt sem igen szervezték meg.

– Több mint húsz almafa van a kertünkben, szinte mindegyik roskadásig tele – mutat körbe portáján a beregszászi Szilágyi Mária. – A szomszédaim a lepotyogott gyümölcsöt feletetik a disznókkal és a tehenekkel, de nekem nincsenek állataim. Mit tegyek a lehullott almával? Kárba megy az egész! Pedig pénzt lehetne csinálni belőle. Régen voltak szilva- és almaátvevő helyek a közelünkben, ahol folyamatosan leadhattuk a gyümölcsöt, még akkor is, ha csak biciklin, egy-két kosárral vittem, és rögtön fizettek. De mára ez megszűnt, a feldolgozók pedig ilyen kis mennyiséggel nem foglalkoznak. Ahhoz, hogy tonnákat szállítsak a gyárba, tehergépkocsit kellene fogadnom, de annak háromszázötven hrivnya az ára, minden egyes fuvar esetében. Könnyen kiszámítható, mi marad nekem. Valahogy nem jól van ez így: ha kicsi a termés, az a baj, ha pedig nagy, akkor az. Pedig csak szervezés kérdése lenne az egész, de úgy látszik, erre nálunk senkinek nincs szüksége.

Sz. E.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó