2009. augusztus 22., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 121. (794.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kitüntetés: Önben milyen érzést kelt?

Nemzeti ünnepünk alkalmából több kárpátaljai közéleti személyiség tevékenységét ismerték el magyar állami kitüntetéssel. Ön szerint hogyan kell értékelni ezt a gesztust?

Horváthné Somogyi Ilona könyvtáros (Ungvár):

– Aki kapja, annak biztosan nagyon jólesik, hogy az anyaországban figyelnek rá, számon tartják és értékelik a munkáját, társadalmi tevékenységét. Persze, az ember enélkül is tudása legjavát nyújtva végzi a dolgát, amiért nem vár külön elismerést.

– Ad-e ez valamilyen plusz tartást?

– Amikor én részesültem magas állami kitüntetésben, úgy éreztem, hogy ez nemcsak az én személyemnek szólt, hanem a magyarságomnak, a kárpátaljai könyvtáros szakma egészének. Az, hogy sok honfitársunk, több magyarságszervezet erőfeszítéseit ismerik el, a magyar állam szintjén egyértelmű jelzés: a nemzeti egységet immár nem csupán hangoztatják, hanem komolyan is gondolják.

Varga János önkormányzati képviselő (Feketeardó):

– Már négy kitüntetést kaptam a magyar államtól. Az elsőt még a kilencvenes évek elején Göncz Árpáddal együtt, aki megjárta a börtönöket, sőt a halálos ítéletet is a fejére olvasták. Az ő kiállását is többször elismerték, de másokkal ellentétben sohasem dicsekedett vele. Én sem teszem. Természetesen jólesett minden alkalommal, hogy rólam sem feledkeztek meg.

– Érezte vagy érzi-e gyakorlati hasznukat a kitüntetéseknek?

– Az érdemérmekkel sem anyagi, sem egyéb előnyök nem járnak, de az ember nem is ezért dolgozik.

B. Cs. – N. Sz.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó