2009. augusztus 20., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 119-120. (792-793.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
...ismerések

Na végre – bólinthat elégedetten a politikában némileg is járatos személy a KMKSZ elnökének legutóbbi eszmefuttatását olvasva. No nem a stílus miatt, hiszen Kovács Miklós ezen a téren ez alkalommal sem hazudtolja meg önmagát: ellenséges erődítménytől kezdve magyarul káromkodó kapáson át csicskásokkal és nemzetárulókkal befejezve ebben az írásban is feltűnnek a tőle megszokott "visszafogott" szófordulatok. A lényeg a nyílt beismerés és az azt követő felismerés.

Egyik nagy újdonsága ugyanis a kulturális szövetség hetilapjában megjelent dolgozatnak, hogy a szerző nyíltan beismeri azt, amit a kívülállók és az opponensek (gondolok itt az UMDSZ-re) és egyes belül állók (például Bakancsos László) régóta hirdetnek, ám a szervezet vezérkara eddig mindezt legfeljebb nagyon szűk körben merte felvállalni. Azt nevezetesen, hogy a különböző választásokon hosszú évek óta rossz lóra tettek, s ezzel, miként annak idején Szuszanyin cselekedte a lengyelekkel, alaposan megvezették a zászlajuk alá beállt kárpátaljai magyar szavazókat.

Klasszikusokat csak szó szerint illik idézni. A hitelesség kedvéért én is azt teszem a Kovács Miklóstól származó ominózus kitétellel: "Juscsenko és a narancsosok nemhogy a szerződést nem teljesítették, hanem lehetőségeikhez képest a KMKSZ megsemmisítésén ügyködtek, az utóbbi időben pedig hipernacionalista kisebbség-, így magyarellenes politika fűződik az elnök és a miniszterelnöknő nevéhez".

A beismerést aztán már csak egy arasznyi távolság választja el a felismeréstől. Attól jelesül, hogy közösségünk csak akkor tud az elkövetkezendőkben is mérvadó politikai erő maradni, ha nem szétforgácsolódva, hanem egységesen adja le voksát. Ha közösségünk tagjai nemcsak a magyar igazolványok igénylésekor, a különböző kedvezmények igénybe vételekor, kocsmapultnak dőlve és teszem azt a magyarországi külképviseletek által szervezett fogadásokon tüntetnek magyarságukkal, hanem a pártlisták kiválasztásakor és a szavazóurnák mellett is hitet tesznek nemzetiségük mellett. Írásában Kovács Miklós negyven-, ötvenezerre teszi azok számát, akik hajlandóak erre.

Dolgozatából olybá tűnik, a KMKSZ az elkövetkezendő választásokon egymaga szeretné beseperni ezt a szavazatmennyiséget. Legyünk azonban optimisták, bízzunk benne, hogy a szerző még emlékszik a 2006-os helyhatósági választásokra, amikor megyei szinten a magyar szervezetek jelöltjei majdnem megkapták ugyan a közel negyvenezer szavazatot, ám ebből a kulturális szövetség csak mintegy tizenkilencezer voksot söpört össze. S ha mindezt felidézi, reménykedjünk abban is, hogy a KMKSZ elnöke hajlandó lesz még egy félarasznyit megtenni, s a beismerést és felismerést az "egyedül nem megy" elismerése követi.

A kárpátaljai magyar Kánaán ugyan nem következik be, de az egységes fellépés által, s nem a különböző megbélyegző címkék sorozatgyártása révén kerülhetünk közelebb ahhoz a célhoz, hogy az előttünk álló választásokon a magyar tömb nagy részét ne hordják szét kisebb-nagyobb darabokban – idézzem ismét a szerzőt – "a nasás, BJUT-os, régiós és nevenincs szavazatvásárlók, azok magyarul beszélő csicskásai, nemzetünk árulói". "Felelős politikai erőnek nem is lehet így más célja, mint a minimum pontszám előállítása a túlélési teszt kitöltésekor". Van remény, merthogy, bár az UMDSZ által évek óta hangoztatott álláspont plagizálásának tűnhet, a fentebbi idézet ugyancsak Kovács Miklós eszmefuttatásából származik.

Ugyanakkor a kétkedőknek, a déjŕ vu érzőknek is igazuk van. Hasonló beismerést a KMKSZ elnöke 2006 tavaszán is elkövetett a magyarországi szélsőjobbos Demokrata című hetilapban, hogy aztán a 2007-es előrehozott parlamenti választásokon ismételten a Nasa Ukrajina támogatására buzdítsa híveit.

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó