2009. augusztus 20., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 119-120. (792-793.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A megérzés komoly dolog

Sokan annak, akik hallgatnak a megérzéseikre, mert igazolta azokat az élet: ösztönösen tudták, melyik választás lesz a jó, első látásra tisztában vannak vele, megbízhatnak-e egy, az életükben először látott emberben.

Ám feljegyeztek sok olyan esetet is, amikor a megérzésével katasztrófát előzött meg valaki, vagy csodaszámba menő gyógyulást sikerült elérnie az orvosnak.

Igazuk van azoknak, akik hisznek a megérzésekben – mondja a Leeds-i Egyetem professzora, aki az egyetem Business School Szervezeti Stratégia, Tanulás és Változás Intézetét vezeti.

Az intuíció egyáltalán nem áltudományos képtelenség. A megérzés annak a folyamatnak a terméke, ahogyan az agyunk tárolja, feldolgozza, előhívja az információkat – mindezt a tudatalatti szintjén és villámgyorsan.

A megérzések a múltbéli tapasztalatink összességét és a külső jeleket, jelzéseket használják fel, de mindez olyan rendkívül gyorsan zajlik le, emellett a tudatalatti szintjén, hogy csak egy általános érzés tudatosul bennünk: az, hogy az a valami jó vagy rossz.

Általában akkor éljük át a valódi intuíciót, amikor nagyon kevés az időnk a döntésre, vagy átláthatatlanul sok az információnk, vagy éppen közvetlen veszélyben vagyunk. Ilyen szituációban gondolkodásra, a helyzet elemzésére nincs mód.

A professzor említett egy jól dokumentált esetet, amikor egy Forma-1-es versenyző úgy érezte, hirtelen fékeznie kell egy hajtűkanyarban anélkül, hogy tudta volna, miért. Ez mentette meg az életét, mert előtte egymásba rohant autók torlaszolták el az utat.

Az esetet pszichológusok elemezték videofelvétel segítségével, amelyen lejátszották a versenyzőnek az esetet, hogy újra átélhesse. Akkor derült ki, hogy az lehetett a versenyző számára a kulcsjelentőségű információ, hogy a tömeg a korlát mögött nem az ő érkezését figyeli, hanem előre néz az út eleje felé, és nem vidáman, hanem rémülten. Tudatosan az agya nem dolgozta, nem is dolgozhatta fel ezt a képet ennyi idő alatt, de érezte, hogy valami baj van, és időben fékezett.

A professzor úgy véli, egy szempillantás alatt lezajló mérlegelésen alapul minden intuitív döntés, belső és külső "kulcsinformációk" figyelembe vételével és értékelésével. De azon nem érdemes spekulálni, hogy mi az igazi vagy melyik a jobb: a tudatos vagy az ösztönös. "Mind a kettőnek megvan a helye és mind a kettőre szükség van" – mondja.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó