2009. augusztus 18., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 118. (791.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A menet megy tovább

Az ember ül, és bámul mint a moziban. S miközben nyomon követi ezt a kérdőjelek garmadával teletűzdelt, "európai" történetet, egyre inkább összeszorul a gyomra. A sztori, mellyel az utóbbi napokban gyakorlatilag minden ukrajnai írott és sugárzott média foglalkozott, megyeszékhelyünkhöz kapcsolódik. A város polgármesterének szemet szúrt egy, a központban felállított agitációs sátor. Intézkedett is tüstént: saját kezével döntötte földre a sátorlapokat. Közben tettlegességbe keveredett az agitációs eszközt felállító egyik politikai tömörülés aktivistájával. Függetlenül attól, hogy a sátor, miként mondja az egyik fél, törvényesen, avagy, ahogyan állítja a másik fél, törvénytelenül állt a helyén, s attól is függetlenül, hogy ki támadott először, az enyhén szólva is kitűnő fizikumnak örvendő polgármester, avagy az ötven kilogrammnál ránézésre sem több diáklány, a tény tény marad: egy európai város választott vezetője durván önbíráskodott.

A jogvédő szerveknek, a mérsékelt politikai erőknek és minden jó érzésű embernek már ekkor az asztalra kellett volna csapniuk, és kimondani: álljon meg a menet, mert a menyasszony egy bizonyos testrészével nincs minden rendben. A rácsapás azonban elmaradt. S akkor sem következett be, amikor az érintett politikai erő a korábban még jókedvűen nyilatkozgató és erőteljesen gesztikuláló hölgyből majdnem hogy halálos beteget kreált, a másik érintett pedig, a polgármester, olyan antiszemita kirohanásokat tett a nagy nyilvánosság előtt, amilyeneket Ukrajnában eddig legfeljebb a jobboldal legszélsőségesebb pártjai, azok sajtóorgánumai engedtek meg maguknak.

A folytatás sem légypiszok a falon. A megyeszékhely polgármestere bocsánatkérés helyett szózatot intéz az ukrán néphez, melyben egyfelől minden, az országban tapasztalható rossz forrásának a zsidó származású milliárdosokat kiáltja ki, másfelől, országos pogromokat vizionálva, általában az ukrán nép és azon belül a nem milliárdos zsidóság megmentőjeként tünteti fel magát. Egyedül a zsidó szervezetek vezetői tiltakoznak, miközben egyre többen vannak az elégedetlen, bűnbakkereső állampolgárok milliói között, akik valóban a haza megmentőjét látják a polgármesterben, s lassan országos mozgalom indul annak érdekében, hogy induljon az államfőválasztáson.

Nos, ilyenkor aztán végképp illene közjogi méltóságainknak is megszólalni. Ám ők folyamatosan hallgatnak, maximum nagyon okos, magyarán: semmitmondó nyilatkozatokat tesznek. Pedig szólniuk kellene, bármennyire is kényes a téma. Szólniuk kellene, hisz a helyinek indult, ám közben országos méretűvé duzzadt incidens gátakat szakíthat át, és az amúgy sem tiszta ukrajnai közéletet majdnem csak eltakaríthatatlan mocsokkal boríthatja be. Megállj-t kellene parancsolniuk, és közben elismerni: a sorozatos kisebbségellenes lépésekkel, az olykor erőszakos formát öltő ukránosítással ők is aktívan hozzájárultak az idegengyűlölet szellemének kieresztéséhez, ahhoz, hogy Ukrajna egy újabb ügy miatt maradjon Európa legfeketébb báránya.

A kisember nem tehet mást: ül, és bámul, mint a moziban. A zsidó szót behelyettesíti a magyarral, orosszal, ruszinnal, cigánnyal, lengyellel, krími tatárral, románnal, szlovákkal. Hogy a legfrissebb hír hallatán a gyomra a végsőkig összeszoruljon: a Vérke-parti városban magyart vertek magyarságáért. A menet egyre erőteljesebb tempóban halad az ismeretlenbe...

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó