2009. augusztus 18., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 118. (791.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Szükség szülte hobbi

Napjainkban az egyre emelkedő árak mellett bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki egy mutatós, ízlésének megfelelő, vagy netán egy egyedi bútordarabot szeretne vásárolni.

A nagyberegi Horváthéknál ez másképp van, hisz maguk készítik a szükséges berendezési tárgyakat. Az olvasó számára talán meglepő lehet ez a nem mindennapi családi vállalkozás, ők azonban ezt másképp látják.

– Úgy 1995 táján, miután munkanélkülivé váltam, unaloműzésként faragni kezdtem – kezdte a beszélgetésünket a családfő, József. – A bútoraink régiek és elavultak voltak, újakra viszont nem volt pénzünk. Először csak kis dolgokkal leptem meg a családot, aztán olyannyira jól sikerült, hogy nagyobb darabokba is belevágtam a vésőmet.

– Egyébként korábban mivel foglalkozott?

– Tanult szakmám szerint vasesztergályos vagyok, de annak idején édesapám előszeretettel faragott, én pedig kíváncsi gyerekként egy-két hasznos dolgot ellestem tőle.

– Milyen alapanyagokat használ?

– Legtöbbször bükk- és nyárfával dolgozom. A nyersanyag kiválasztása viszont nagymértékben függ az elkészítendő tárgytól is. Például egy szék karjához célszerűbb bükköt választani, mivel a keményebb fát könnyebb csiszolni. De sokszor előfordul az is, hogy egyszerre többféle fafajtát is felhasználok.

– Mennyi időt vett igénybe ennek a tizenkét személyes asztalnak az elkészítése, aminél jelenleg ülünk?

– Nem tartott tovább két hónapnál, nem volt túlságosan sok munka vele, ellentétben a székekkel. A tizenkét szék csaknem négyévi munkámba került.

– Melyik munkájára a legbüszkébb?

– Talán arra az asztalra, amit még jó pár évvel ezelőtt a lányom születésnapjára készítettem, na meg a hintaszékre, amit nagyon sokan, köztük külföldiek is megcsodáltak már. Egyébként a család is besegít a munkába. Az alaprajzokat a lányom, Éva álmodja meg, a faragásból és esztergályozásból pedig sokszor a fiam, István is kiveszi a részét. A kárpitozás pedig a feleségem feladata.

– Eladásra is készít bútorfélét?

– Eddig kizárólag a család és szűkebb baráti társaságom kérésére állítottam össze egy-egy különleges darabot. Bár előfordult, hogy megkértek, nekik is készítsek valamit, de mivel ez nagyon időigényes munka, s ráadásul már a szemem se a régi, ezért nem vállalok megrendeléseket.

– Mi lesz, ha minden szükséges bútor elkészül?

– Emiatt nem aggódom, lányom a közeljövőben költözik új házba, tehát lesz munka bőven.

Almási Irén,

az UNE II. évfolyamos újságíró szakos hallgatója

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó