2009. augusztus 18., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 118. (791.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
37 éve egy munkahelyen

Harminchét év hosszú idő, különösen, ha az ember egy munkahelyen tölti el ezeket. De ha valaki szereti a munkáját, s szinte a hobbijának tekinti, akkor észrevétlenül pörögnek az esztendők.

– Kaszonyból járok Csonkapapiba. Amint befejeztem a tanulmányaimat, ide helyeztek. Egy ideig nevelőnőként tevékenykedtem, 32 éve pedig én vagyok a gyermekintézmény vezetője – kezdi beszélgetésünket Varga Nelli, a csonkapapi óvoda igazgatója. – Ha visszanézem a régi fotókat, még kislány voltam, amikor elkezdtem dolgozni, most pedig már őszülök, nemrég töltöttem be 55. életévemet.

Mindig azon voltam, hogy rend legyen az óvodában. Tíz évvel ezelőtt felvettük a kapcsolatot egy hollandiai alapítvánnyal, amely nagyon sok mindenben támogatja intézményünket. Évente egyszer meg is látogatnak minket, olyankor megbeszéljük, mi az, amire a legnagyobb szükségünk volna. Az elmúlt évben például kicseréltünk öt ablakot, s európai színvonalú felújítást végeztünk. Ezenkívül új ágyneműket is kaptunk, és havonta 800–900 hrivnya értékben hozzájárulnak a gyerekek étkeztetéséhez.

– Mennyiben más most egy óvoda vezetése, mint az 1970–80-as években?

– Akkoriban minden téren könnyebb volt. A kolhoztól különféle felszereléseket, játékokat kaptunk. Manapság állami támogatásra nem igazán lehet számítani, ezért is fontos a hollandiai kapcsolatrendszer. Emellett az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség is amiben tud, segít. Tehát innen-onnan valami mindig kikerül, a minap például egy szekér homokra tettünk szert. Újra megtelt hát a homokozó, amiben a gyerekek szívesen játszanak.

– Sokan azt vallják, most a gyerekek elevenebbek, csúnya szóval élve, rosszabbak, mint régen. Osztja ezt a véleményt?

– Igen, ez sajnos így van. Most a gyerekek sokkal szófogadatlanabbak. Régen egy sem mondott ellent az óvó néninek. Ha bejelentette, hogy most mesét fog felolvasni, akkor a gyerekek vették a kispárnájukat, szépen körbeültek a szőnyegen, és figyeltek. Most pedig, ha a kolléganőm azt mondja, gyerekek, most körjátékot fogunk játszani, jó ha három kislány egyezik bele, a többi könnyedén kimondja, hogy ő bizony nem akar!

Szerintem annak, hogy a gyerekeket nem kötik le a társasjátékok, a legnagyobb okozója a televízió, a dvd, és a modern játék. Az én unokám is olyan filmeket néz, melyeket szerintem nem lenne szabad. A mai gyerekek számára készült filmek, mesék agresszívak, és ettől a fiatalok eldurvulnak. A régi szép magyar népmeséket már nem is ismerik, ami elszomorító. Csonkapapi egy kis település, még ezren sem lakják. Az itt élőket munkára nevelték, de az ovisok már mintha nem is ide születtek volna. Ha arról van szó, hogy az udvaron szedjük össze a papírokat, vagy gyomláljunk egy kicsit, kategorikusan megtagadják.

– Akkor mégis, mivel tudják lekötni a figyelmüket?

– Az óvónőknek még nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a gyerekek nevelésére, mint régen. Taktikával kell rávenniük őket, hogy részt vegyenek a körjátékokban vagy bármilyen társasjátékban. Minden erőnket és rábeszélő képességünket összeszedjük, hogy teljes mértékben lekössük figyelmüket.

– Nemrégiben belépett a nyugdíjas korba. Mégis úgy döntött, hogy tovább dolgozik...

– Úgy gondoltam, hogy még két évig biztosan, aztán meglátjuk. Hála Istennek erőm még van, s attól tartok, hogy nagyon hiányozna a munka. A 37 év csak 37 év. Megszoktam, hogy reggelente felpattanok a biciklimre, átkarikázok Papiba, és hozzálátok a teendőimhez. Ez nagyon hiányozna.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó