2009. augusztus 15., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 117. (790.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Barátságtalan barátságos
Hangulatjelentés a Marian Cozma-emlékmeccsről

Bár a magyar–román labdarúgó-mérkőzés barátságosnak volt kikiáltva, ennek ellenére a lelátókon és a stadion környéki utcákban a hangulat nem volt teljesen pajtási. A zöld gyepen végül a hazaiak 1–0-ás vereséget szenvedtek Romániától, holott jóval több helyzetet dolgoztak ki, ám a kapu előtt mindannyiszor határozatlannak bizonyultak, így a Dinamo Kijevben futballozó Tiberiu Ghioane remek lövése elég volt a vendégeknek a győzelemhez.

Nagyfokú rendőri jelenlét övezte a találkozót. Már órákkal a kezdés előtt az ember lépten-nyomon rohamrendőrökbe botlott. Szinte minden sarkon álltak egyenruhások. Ám tolerálták az özönlő, sállal és nemzetiszín zászlókkal felszerelt szurkolók verbális kirohanásait. Hol irredenta szavakkal és rigmusokkal, hol antiszemita bekiabálásokkal vonult a hömpölygő piros, fehér, zöld "folyó". Persze akadtak a labdarúgást szerető családok, apák, anyák és gyermekek, nagypapák és nagymamák. Fél órával a kezdést jelző sípszó előtt még szinte néptelen volt a nevében korábban éppen a "Népet" hordozó stadion. Ám a himnuszok felcsendültekor már egyre kevesebb volt a foghíjas szektor. Több mint tízezren látogattak ki, hogy osztozzanak az év elején brutálisan meggyilkolt Marian Cozma édesapjának gyászában, és adózzanak a veszprémi román kézilabdázó emlékének.

A meghitt emlékezés hamar átcsapott valami másba. A román himnuszt füttykoncert kísérte. És Kisteleki Istvánt, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökét és édesanyát is kórusban gyalázták. Ha nem az MLSZ-elnök, akkor a vendégek voltak terítéken. Persze a maroknyi 150 fős román tábornak sem kellett a szomszédba menni egy kis idegengyűlöletért. Viszonzásképp a román tábor Trianont éltette...

Végül megszólalt a sípszó. Gyerekek, fiatalok és öregek szájából felhangzott a Ria, Ria, Hungária! Mindkét oldalon izzadságszagú mezőnyjáték folyt, kevés fantáziával, annál több hibával. A 42. percben pedig Ghioane ünnepelhetett, a románok Ukrajnában légióskodó középpályása a tizenhatos bal sarkánál becélozta a bal felsőt, s a remek rúgás célba is talált (0–1). A szünetre így egygólos hátránnyal vonult a magyar válogatott. A második játékrész elején nem a pályán kezdődött a csata, hanem a lelátón, ostromba kezdett a rendőrség, mert a román szurkolók görögtüzeket hajigáltak az aréna futópályájára. A játékrész zöme úgy pergett le, hogy a hazaiak nem tudták, miként lehetne feltörni a védekező vetélytársat, mire a publikum ébresztőt követelt. De hiába, a szendén pályára lépő hazai válogatott végigaludta a 90 percet. Maradt hát a 0–1 és tovább tart a románok elleni, szűnni nem akaró nyeretlenségi széria – a legutóbbi magyar győzelem 1981-ben született, 1998 óta nem esett magyar gól, s az elmúlt öt meccsen csak a románok nyertek.

Amint attól tartani lehetett, a légkör alapján a találkozó sokkal inkább volt barátságtalan, mint barátságos mérkőzés, ráadásul az eredményjelző tábláról visszaköszönő állás sem derítette fel a hazai szurkolókat.

– Csalódás az eredmény, az első félidővel abszolút nem voltam megelégedve. A fordulást követően szerencsére megmutattuk, sokkal többre vagyunk képesek. A lehetőségeink sajnos kimaradtak, és azt hiszem, nem meglepő, hogy csalódott vagyok. Tudtam, még nincs mindenki a legjobb állapotban, ráadásul ha szenvedély és agresszivitás nélkül játszol, bajba kerülsz a pályán. Fontos, hogy a svédek előtt ennek tudatában kezdjük meg a felkészülést – nyilatkozta a mérkőzést követően Erwin Koeman, a magyarok holland szövetségi kapitánya.

– Két ellentétes félidőt láthattak a nézők, az elsőben jól játszottunk, nálunk volt többet a labda, érvényesült a technikánk, a magyarok fölé tudtunk kerekedni, amit a gól is bizonyít. A szünet után már egy másik román csapat futott ki a pályára, amely a játékosságot alárendelte a fegyelmezett, kevésbé látványos produkciónak, de mi mindenképpen nyerni akartunk, ez volt a célunk. Ellenfelünk agresszív, kemény futballt mutatott be, meggyőződésem, hogy szépen fejlődnek a magyarok. De: most még mi, románok vagyunk a jobbak – nyilatkozta Razvan Lucescu, a vendégek szövetségi kapitánya, akinek édesapja Mircea Lucescu, a Sahtar Doneck sikeredzője.

A piros-fehér-zöldekre szeptember elején két sorsdöntő vb-selejtező vár. Szeptember 5-én Svédország, 9-én Portugália látogat Budapestre.

Szabó Sándor

(Budapest–Ungvár)

Ukrán égés: kilenc perc alatt három török gól

Nagyarányú, 3–0-ás vereséget szenvedett hazai pályán az ukrán labdarúgó-válogatott a legutóbbi Európa-bajnokságon elődöntős Törökországtól. A félholdasok ezzel gyakorlatilag visszavágtak a sárga-kékeknek azért a hasonló arányú verésért, amit ők kaptak még a 2006-os vb-t megelőző selejtezőciklusban Isztambulban.

A Kijevben lejátszott felkészülési meccsen Olekszij Mihajlicsenko együttese a következő összeállításban lépett pályára: Sovkovszkij – Mandzjuk, Ruszol (Csigrinszkij), Kucser, Sevcsuk (Jarmas) – Gaj (Nazarenko), Timoscsuk, Rotany, Kalinicsenko (Huszev) – Homenyuk (Milevszkij), Szeleznyov (Sevcsenko). A törökök az 58. percben kezdték, s a 67.-ben fejezték be a gólgyártást ebben a sorrendben: Tuncay, Servet Cetin, Hamit Altintop.

Hétközben egy sor barátságos meccset játszottak még, de vb-selejtezők is voltak. Az ukránok csoportjában Horvátország 3–1-re nyert Minszkben Fehéroroszország ellen, s ezzel az éllovas Anglia mögött három ponttal ellépett Ukrajna előtt.

Végezetül néhány érdekesebb eredmény a felkészülési találkozók sorából: Oroszország–Argentína 2–3, Hollandia–Anglia 2–2, Észtország–Brazília 0–1, Macedónia–Spanyolország 2–3, Albánia–Ciprus 6–1, Csehország–Belgium 3–1, Dél-afrikai Köztársaság–Szerbia 1–3.

D. Gy.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó