2009. augusztus 13., csütörtök Országos közéleti lap V. évfolyam, 115-116. (788-789.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Hagyomány, rendtartás, fegyelem

Mint arról lapunk legutóbbi számában beszámoltunk, a magyarországi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) által szervezett túlélőtáborban beregszászi és técsői fiatalok is részt vehettek. Nemrég vidékünkön járt dr. Felházi Sándor ezredes. A ZMNE Hadtudományi Karának egy éve kinevezett dékánjával az intézmény hagyományairól, törekvéseiről, illetve kárpátaljai kapcsolatairól beszélgettünk.

A Nemzetvédelmi Egyetem a magyar felsőoktatás integráns része, s a védelmi szféra egyetlen felsőfokú oktatási-képzési intézménye Magyarországon – magyarázza. – A többciklusú, lineáris képzési szerkezetben 6, illetve 7 féléves alapképzésben (BA, BSc), valamint 3, illetve 4 féléves mesterképzés keretében (MA, MSc) szerezhetnek oklevelet a hallgatók. Az intézményben két karon folyik a képzés: a Bolyai János Katonai Műszaki Karon (BJKMK) műszaki, gazdasági és logisztikai szakembereket oktatnak, a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar (KLHTK) pedig a katonai vezetői, a biztonság- és védelempolitikai szakértői, büntetés-végrehajtási, valamint a nemzetbiztonsági képzésnek ad otthont.

Az intézményben a Honvédelmi Minisztériummal kötött ösztöndíjszerződés keretében tiszti, valamint polgári hallgatóként lehet tanulni, jegyezte meg dr. Felházi Sándor. A szakok egy része elsősorban (honvéd)tiszti pályára készít fel, ezért a hallgatók intézményi életében fontos szerepet kap a nemzeti tisztképzés hagyománya és értéke, a katonai rendtartás és a fegyelem.

A polgári jogállású hallgatóknak ugyanakkor csak a tanulmányi kötelezettségeiket kell teljesíteniük. A szaktól függően széles körű társadalomtudományi, természettudományi, műszaki, informatikai, jogi és technikai ismeretek szerezhetők itt. A honvédtiszt-képzésben résztvevők a beiratkozásukat követően öt hónapos katonai alapfelkészítésben részesülnek, melynek sikeres teljesítése a felsőoktatási képzésben való részvétel feltétele.

– Járt már régiónkban?

– Most voltam először Kárpátalján, és majd egy teljes napot töltöttem a festői szépségű Felső-Tisza-vidéken, Técsőn. Ugyanakkor megfordultam Beregszászban, Ungváron és Munkácson is, és természetesen ki nem hagyhattam a Vereckei-hágót. Bárhol jártam, azt tapasztaltam, hogy az itteni magyarság próbálja megtartani és megőrizni hagyományait, identitását. A kárpátaljaiak fontosnak tartják a kapcsolattartást az anyaországgal, legyen az szakmai munka, sport, oktatás, kulturális esemény. Ez nekünk is örömet jelent, és amiben tudunk, segítünk. Ezt az intézményünk nevében jelenthetem ki.

– Úgy tudom, intézményük már egy ideje kapcsolatban van a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával.

– Igen. Az említett főiskolával a 2009 februárjában aláírt együttműködési megállapodást a határok nélküli felsőoktatás gondolata alapozta meg, és természetesen a magyarságnak az európai felsőoktatásban való megerősítése. A két intézmény vezetői között azért került aláírásra ez a konvenció, hogy a jövőben az egységes EU-s felsőoktatási rendszer követelményeihez adják át egymásnak gondolataikat, tudjanak együtt indulni a különféle pályázatokon. Azonban én úgy gondolom, hogy nem csak ezzel az egy intézménnyel, hanem másokkal is fel kell venni a kapcsolatot, és ahogy erőnk és lehetőségeink engedik, segítenünk kell azokat.

– A nyáron megrendezett túlélőtáborukba kárpátaljai gyerekeket is meghívtak.

– Igen, s igyekeztünk a fiataloknak felejthetetlen napokat szerezni. A terepgyakorlatok mellett több előadáson is részt vehettek. A maratoni program tervezője és szervezője Baki Judit, a hadtudományi kar előadója volt, aki bowlingozással mozdította ki őket a sikeresen teljesített katonás hétköznapokból.

Mint azt az ezredes megjegyezte, nagy hangsúlyt fordítottak a civil programokra is. A diákok ellátogattak a kivilágított Országház elé, végigsétáltak a pesti Broadwayn, ahol láthatták a nagy magyar színészek cementbe öntött lábnyomait. Csodálatos látványt nyújtott a fényárban úszó Lánchíd, a budai vár a Halászbástyával, a Mátyás-templommal.

Következő nap kicsit fáradtan, de lelkesen indultak a Dunán egy kis hajókázásra, majd a hídi vásár kavalkádján átverekedve magukat a vár bevétele volt soron. A rájuk zúduló eső sem vette el kedvüket a Hősök tere gigantikus méretű szoborcsoportjainak megtekintésétől. A szentendrei skanzenben a magyarországi tájegységek építészetével, népszokásaival, hagyományaival, mesterségeivel és a régi magyar ételek elkészítésének módjaival ismerkedtek. Fáradt lábaikat a Margitsziget hatalmas platánfáinak árnyékában pihentették. Valamennyien azt fogalmazták meg, hogy ha lehetőség adódik rá, jövőre ismét "túlélnék a tábort".

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó