2009. augusztus 11., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 114. (787.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Le az EU-fóriával!

A szlovák államnyelvtörvény módosítása megtette azt – s ezt több magyarországi és nyugat-európai sajtótermék is kiemelte –, ami az elmúlt években még a fehér hollónál is ritkábban fordult elő: egységbe fogta a magyar parlamenti pártokat. Sőt! Az antidemokratikus és kisebbségellenes jogszabály ellen nemcsak az anyaországi, de a határon túli magyar szervezetek – köztük az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség – is tiltakoztak.

Az összefogás mögött kétségtelenül ott van, hogy meg kell védeni a nemzet felvidéki részét. Másrészt az is, hogy már nemigen van hová hátrálni, s úgy tűnik, a magyar politikumnak is elege van már azokból a "pofonokból", amit a szlovák kormánykoalíciótól kapott.

Meglátásom szerint még egy másik tényező is közrejátszott az összefogásban.

Az anyaországi vezetők – a kényszer és a tehetetlenség miatt is – nemzetközivé tették az ügyet. Számukra ugyanis létkérdés, hogy az Európai Unió vagy azok a szervezetek, akik a kérdésben kifejtik véleményüket, elítéljék a felvidéki magyarság elleni támadást. Ha ugyanis nem ez történik, s ebből az ügyből is a szlovákok jönnek ki nyertesen – lényegében bármely "kompromisszumos" megoldás ezt jelentené –, igencsak megcsappanna a magyar átlagpolgárok EU-ba vetett hite. (Amely amúgy sem olyan egetverő.) Ennek következményeként pedig akár a társadalmi támogatottságuk is csökkenhet, s a jelenlegi tendenciát tovább erősítve egyre többen vélhetik majd úgy: csak radikális eszközökkel lehet megvédeni a nemzet érdekeit – határon belül és Kárpát-medencei szinten egyaránt. Akkor nem lehet majd azt mondani, hogy a nemzeti radikálisoknak nincs igazuk. Ezt a magyar parlamenti pártok is felismerhették, és nem kizárt, hogy összefogásuk egyik indikátora éppen ez volt.

E logika mentén persze az Európai Uniónak is érdeke lehet a kérdés igazságos rendezése. Csak hát az olyan esetektől, amikor az érdekek diadalmaskodtak a józan ész és az igazság felett, nemcsak a történelem, hanem az elmúlt húsz év is hemzseg. Bizakodjunk, hogy számunkra pozitívan dől el a kérdés.

Persze, közben nekünk, kárpátaljai magyaroknak azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy Ukrajna – bár ki tudja, mikor kerülhet rá sor – tulajdonképpen milyen közösségbe is szeretne belépni. Egy olyan unióba, amely megtiltja területén a magyarellenességet, vagy olyanba, amely szemet huny felette.

Hát mit mondjak: egyelőre ne legyünk EU-fóriában.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó