2009. augusztus 11., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 114. (787.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nem történt diszkrimináció

Augusztus 6-i számunkban jelent meg Diszkriminált magyar gyerekek című írásunk, mely szerint három gyerek azért nem vehetett részt az idei táborozáson, mert nem tudnak ukránul. Pontosabban elindultak az ungvári járási Onokócon lévő táborba, de az ottani alkalmazottak "mágyári szjudi nepotribni" indoklással elküldték őket. A történtek miatt felháborodott beregszászi nővér tájékoztatta az írás szerzőjét. A kritikus hangnemű cikk utolsó bekezdésében olvasható, hogy a vasárnapi istentiszteleten visszafizetik a befizetett önrészt. A Muzsalyi út 13. szám alatt Nehra Bálint, a Beregszászi Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora mondta el, mi történt valójában.

– Elsősorban le szeretném szögezni: a tábort a Beregszászi Magyar Baptista Gyülekezet szervezte. Mint a tábor egyik szervezője, elmondhatom, ha valóban elhangzott, hogy "mágyári szjudi nepotribni" (ide magyarok nem kellenek), az nagyon felháborító dolog. De mielőtt megjelent a lap hasábjain, talán jobb lett volna tisztázni a helyzetet. Pontosítanám azt is, hogy olyan, mint III. Európai Misszió, nem létezik, az valójában Kelet-Európa Misszió. Ezenkívül nem evangélikus, hanem baptista imaház a mienk, és nem onokóciak szervezték a tábort, hanem mi, és egyáltalán nem foglalkozunk semmiféle oktatással.

A félreértések elkerülése végett a lelkipásztor elmondta:

– Hét évvel ezelőtt gyülekezetünk a Kelet-Európa Misszió és a hollandiai UKRU Alapítvány segítségével látott hozzá a táboroztatáshoz. 2003-ban kezdtünk. Az első három alkalommal két magyar és egy ukrán nyelvű tábort szerveztünk. A magyar nyelvű táborba más nemzetiségű gyerekek is jöhettek, olyanok, akik bírták e nyelvet, hiszen a foglalkozások magyarul történtek. Az ukrán táborban pedig természetesen ukránul folytak a foglalkozások. De itt kell megjegyeznem, hogy soha nem tettünk különbséget, hogy a gyerek milyen vallású, milyen nyelvet beszél, milyen a bőrszíne.

A táboroztatásokat holland barátaink támogatásával sikerül évről évre megszervezni, folytatta Nehra Bálint. Tavaly például egy magyar ifjúsági és egy ukrán nyelvű gyermektábort szerveztek, az idén pedig egyet sikerült megrendezniük, és úgy döntöttek, hogy az ukrán lesz.

– Mint mindig, az idén is meghirdettük, csak most azzal a feltétellel, hogy a gyerek beszélje vagy legalábbis valamilyen szinten értse az ukrán nyelvet – folytatja a lelkész. – Azért, mert, ahogy már említettem, a programok ukrán nyelven zajlottak, és azok a gyerekek, akik semmit nem értenek, nem is tudtak volna beilleszkedni. Mi ezt tudattuk a szülőkkel. Egyébként az a három gyerek, akikről szó van a cikkben, a múlt évben és azelőtt is ott volt a táborainkban, persze a magyarban.

– Most azonban elutasították őket...

– A három gyerek szülei nem jöttek el a szülői értekezletre, így nem tudtuk nekik elmondani a feltételeinket. Velük már csak a táborban találkoztunk, ahol kiderült, hogy a fiatalok egy szót sem értenek ukránul – kapcsolódott be a beszélgetésbe Nagy Csaba, a tábor igazgatója. – Ügyintéző kollégáim csak az államnyelvet beszélték, tehát sem a gyerekek, sem pedig a nevelők nem tudták volna megértetni magukat. Ezért kérték meg a gyerekeket, hogy most menjenek haza, és jövőre, ha újra sikerül magyar tábort szerveznünk, azon részt vehetnek, mint ahogy már eddig is.

– Úgy tudni, a szülőknek önrészt kellett vállalniuk a táborozásban. A visszaküldött gyerekek után önök nyilván visszatérítették az összeget...

– Természetesen – kaptuk a választ a gyülekezet lelkipásztorától. – Nyolcvan hrivnyáról volt szó, amit azonnal visszaadtunk a gyerekek szüleinek. Őszintén sajnáltam a srácokat. Számos alkalommal voltam velük együtt a táborban, de sajnos a helyzet most így hozta. De azt a 120 gyereket is sajnáltam, akik nem jöhettek el az idén nyaralni, mert csak hatvan gyerek üdültetésére volt lehetőségünk. Remélem, jövőre jobban alakulnak a dolgok.

A lelkipásztor végül elmondta, mélységesen elítéli a nacionalizmus mindenféle megnyilvánulását.

– A mi gyülekezetünkben nincs nacionalizmus, nálunk helyet kap mind a magyar, mind az ukrán. Azért vagyunk, hogy megelőzzük a nacionalizmust. A fiataloknak is mindig azt mondom, tisztelni kell egymást, hiszen itt, Kárpátalján számos nemzet él együtt, hála Istennek, békében. Tehát ha a mi táborunkban elhangzana a már említett "mágyárám, vagy ukraincám tut ne miszce", biztosan nem maradna annyiban – hangsúlyozta Nehra Bálint.

Ottjártunkkor az imaházban tartózkodott Jaap De Mooij, a hollandiai UKRU Alapítvány vezetője is, aki az elhangzottakhoz hozzáfűzte: alapítványuk nem kötődik vallási felekezetekhez, sem politikai pártokhoz. Az alapítvány vezetője önkéntesekkel érkezett Beregszászba, akik különböző gyülekezetekhez tartoznak, és azért vannak itt, hogy segítsenek.

– Nagy örömünkre szolgál, hogy segíthetünk a Beregszászi Magyar Baptista Gyülekezetnek táborokat szervezni. Jól tudunk együttműködni, és biztos vagyok abban, hogy ez a továbbiakban is így lesz – hangsúlyozta Jaap De Mooij.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó