2009. augusztus 11., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 114. (787.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Fejes saláta – szabad földön

A fejes saláta termesztéséről nyáron beszélni vagy cikket írni meglehetősen felelőtlen vállalkozás. Nemcsak azért, mert ilyenkor, amikor szinte minden zöldségfaj könnyűszerrel megtermeszthető, a legnehezebb jó salátát produkálni.

A gyomosodásra hajlamos talajon csak az első két hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására, átkapálására, később, miután a levelek szétterülnek, az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők el. Jól gondozott és előkészített talajon erre sincs szükség.

Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 15–20 mm-es adagok elegendőek, azonban az ilyen formában adott víz mellett nyáron szükséges lehet a napi 1–3 alkalommal végzett 1–2 mm-es adagú párásító öntözés is. Ez jelentős mértékben hozzájárul a fejek súlyának gyarapodásához.

A talaj tápanyagtartalmától függően egy, esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás. Erre akkor van szükség, ha ültetés előtt a szükséges tápanyagokat (nitrogén és kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni.

Amennyiben mód nyílik a tápoldatozásra, úgy a fejtrágyát adagokra lehet osztani. Általános szabályként elfogadható, hogy megfelelő minőségű öntözővíz esetén 0,1–0,2%-nál töményebb tápoldatot ne használjunk.

Betakarítás

A fejes saláta betakarítását akkor kezdjük el, amikor a fejek keménysége kézzel jól kitapintható. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokáig várni, mert a hosszú nappalok hatására gyorsan megindul a magszárképződés.

A salátát általában két–három menetben vágják, mert az egyenetlen állomány következtében az érés nem egyszerre történik. Így a második és harmadik szedések alkalmával jelentős mennyiségű az olyan termés (3–5 százalék), ami a vágás alkalmával megsérül, amit összetaposnak. Ezért a palánták válogatásával, valamint az ápolás során mindent el kell követni annak érdekében, hogy a fejek egyszerre fejlődjenek, és egyszerre legyenek vághatók.

Fejlődési rendellenességek

A kiültetést követően (kora tavaszi ültetés), ha hideg éri a növényeket, egyes fajtáknál felléphet az antociánosodás. Ez a jelenség jól ismert néhány más zöldségfajtánál is (pl. paradicsom, káposztafélék, cékla stb.), ami inkább látványnak ijesztő, de a valóságban terméskieséssel vagy minőségromlással nem jár. Idővel, ahogy a hőmérséklet emelkedik, a növények visszanyerik egészséges zöld színüket, és a növekedésük zavartalan.

A fejes saláta érzékenyen reagál a levegő páratartalmára, ill. annak változására. A magas, 90 százalék feletti nedvességtartalom kétféle élettani betegséget is kiválthat, az üvegesedést és a lágy levélszél barnulást, ami betegségek többnyire csak a fólia alatti termesztés során fordulnak elő.

A túl alacsony páratartalomnak is van jellegzetes élettani betegsége, amely az idősebb leveleken mutatkozik először. A száraz vagy külső levélszél barnulás alkalmával kezdetben az idősebb levelek szélén apró, tűszúrás szerű szövetelhalások képződnek, majd idővel ezek egyre nagyobbak lesznek, összeérnek, és egy száraz, 5–10 mm vastagságú csíkot alkotnak. A betegség nyáron és akkor jelentkezik, ha a páratartalom hirtelen lecsökken. Kialakulását elősegíti a talaj magas sótartalma, a túltrágyázás, vagy az öntözés hiánya.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó