2009. augusztus 8., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 113. (786.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Félezer kilométer öt nap alatt
Mosonmagyaróvár–Beregszász ultrafutás

Az ultrafutás önbecsülésre és alázatra nevel – nyilatkozta lapunknak Beregszászban 538 kilométer megtétele után Sándor Csaba mosonmagyaróvári atléta, akinek tettével a Vérke- és a Lajta-parti testvérvárosok kapcsolatának ápolása, szorosabbra fűzése, színesítése, valamint a futás és a sportos életmód népszerűsítése volt célja.

Sándor Csaba korábban már indult félmaratonon és maratonon is, sőt, a Bécs–Budapest, valamint Athén–Spárta futóversenyeken is eredményesen szerepelt. A jelenleg raktárosként dolgozó fiatalember – aki egyébként testnevelő szakon tanul – a mosonmagyaróvári trianoni emlékműtől indult társával, Balassa Tamással, aki kerékpáron kísérte. 112 órával később a beregszászi városháza előtt szakították el a képzeletbeli célszalagot a később hozzájuk csatlakozó mosonmagyaróvári polgármesterrel, Szabó Miklóssal. A vállalkozó szellemű csapatot Gajdos István, Beregszász polgármestere fogadta.

– Tízévesen kezdtem futni, ez a hobbim – mondja a sportoló. – Évről évre nagyobb és nagyobb távokat vállaltam be. A hosszútávfutásban láttam fantáziát, nem a sprintszámokban. Azóta megnyertem számos versenyt. A 24 órás kategóriában pálya- és magyar korosztályos csúccsal, 232 kilométert teljesítve országos bajnok lettem. De a kettőt nem lehet összehasonlítani. Hisz a versenyeken folyamatosan rendelkezésre állnak például a frissítők. Egy ilyen túra során viszont nincsenek "extrák": ha netalán levest akartam enni, azt csak a legközelebbi településen tehettem. De olyan is volt, hogy Tamás szólt, már csak három deci vizünk van, és a következő falu öt kilométer. Eger és Nyíregyháza között egész éjjel futottam, közben elfogyott a víz. Ez az idén így jött össze, ám utólag visszatekintve nem is volt annyira vészes.

– A Mosonmagyaróvár–Beregszász vagy a spártai futás volt fárasztóbb?

– Természetesen ez, hiszen ha "csak" a távot nézzük, a spártai 246 kilométer volt, ez pedig a duplájánál is több.

– Mi nehezítette a mostani futást?

– Ebben a sportban elkerülhetetlenek a nehézségek. Az emésztésem, és a jobb lábam is vacakolt, a nagy forróságot csak úgy tudtam átvészelni, hogy folyamatosan nedvesítettem a sapkámat, de mindezek ellenére sikerült teljesíteni a távot.

– Milyen fizikai és mentális felkészültség szükséges az ultrafutáshoz?

– Előbb-utóbb mindenkit utolér a fáradtság, az izomzat egy idő után úgy kimerül, hogy meg se bír mozdulni az ember, függetlenül a edzettségtől. Mindez akaraterőről és kitartásról szól, ez egyfajta megszállottság. A mostani futást két hónapig tervezgettem, azóta ezzel a gondolattal keltem s feküdtem. Az ultrafutás önbecsülésre és alázatra nevel.

– Mi a következő meghódításra váró táv?

– Az idén ismét részt szeretnék venni az Athén–Spárta futóversenyen, ami szeptember végén kerül megrendezésre. Úgy gondolom, most javítok a tavalyi időmön. De az se kizárt, hogy pár év múlva pihenőnap nélkül lefutok 1000 kilométert.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó